Ezzel azért meg kellett küzdenem, egyetlen tepsi nem lett ugyanolyan, mint az előző, és ebben a minisütőben a minitepsi csak nyolc darabot tudott kezelni egyidejűleg, a féladag tészta pedig összesen negyvenöt darabot eredményezett.
mák bejegyzései
Intermezzó – Santa Maria Maddalena de’ Pazzi
Olyan ambícióm nincs, hogy minden firenzei templomot végigjárjak, de ennek a bejárata és alapvető struktúrája még mindig őrzi a reneszánszkori Guliano da Sangallo tervrajzot, úgyhogy elég érdekesnek tartottam ahhoz, ezt is megnézzem.
Azóta persze már végtelen sok átalakításon esett át, a valamikori Ghirlandaio- meg Botticelli-képeket széthordták a világ múzeumaiba, és mostanra a templombelső igencsak barokk képet mutat. Attól még akad benne néhány érdekes régi festmény.
Bevallom, a névadó Maria Maddalena de’ Pazzi (1566-1607), aki misztikus karmelita apáca volt, tipikusan az a fajta szent, aki engem, ha nagyjából 1300 után tűnik fel a képben, meglehetősen kényelmetlen érzésekkel tölt el, mert az öncélú önsanyargatást és a csatolt kellemetlenségeket igen nehezen tudom szentté avatási oknak tekinteni. Maria Maddalenát, ha ma élne, valószínűleg kényszerkezeltetnék, teljes joggal (ami persze kiváló ürügy lenne további mártíriumokra). Én igen földhözragadt vagyok ebben a tekintetben, és semmi dicsőségest vagy csodálandót nem találok abban, ha valaki víziók közepette ugyan, de élve elrohad az ágyában, mert azt sem engedi, hogy megfordítsák fektében, hátha attól valakinek bűnös gondolatai támadnak.
11/105 – Szinergia
A családi szinergiáknak általában megvan a maga bája, ma viszont testületileg mindhárman bal lábbal/manccsal keltünk. Ja, nyivákolás és ordibálás is volt, utána pedig a belátó népek elnézést kértek, a nembelátók pedig elaludtak a foteltámlán.
Azt hiszem, az elmúlt két hónap tanulságaként leginkább azt tudnánk megállapítani, hogy mehetünk mi akárhová és akármennyi időre, az életmódunkat és -tempónkat mindenhová visszük magunkkal.
Adventi dekkolás 2023/14 – Havas
Mókás, hogy a karácsony-koncepciók milyen kevéssé igazodnak az éppen tapasztalt realitásokhoz. Errefelé decemberben a napi átlaghőmérséklet 7,5 fok, és mértek már húszat is, de erről a karácsonyi kirakat a legkevésbé sem vesz tudomást.
Eská 11/19 – “Kandallópárkány”
Gyakorlatilag a vízszintes karácsonyfám La Casina-beli megfelelője, és következő másfél hétben még kerülhet rá ez-az (vannak némi terveim polárszívekkel), de már most is így világít nekem a setétben:
Fényben, kikapcsolt piláccsal sem fest rosszul, ha lehetek ennyire nagyképű:
A pipiket már ismeritek,
a horgolt gömböket is,
de hazulról csak a pipiket, a horgolófonalat és a függesztéshez használt szigetelődrótot* hoztam, minden egyebet itt szereztem be. A bambuszbotot például a kertből. (Mondtam én, hogy jut még szerep az itteni bambuszligetnek…)
Mint már tudjuk, én egy elég olcsó nőszemély vagyok, és ezt ezúttal sem hazudtoltam meg. A hungarocell gömbök felerészt a kínai bótból, felerészt az egyeurósból jöttek, és még nem használtam fel mind, mert több is van, mint amennyit a fenti képen látni. Mondjuk az egyszerűség kedvéért, hogy öt és fél euró ára alapanyag van itt körbehorgolva. Szintén az egyeurós boltból jött három csomag minigömb (két aranyszín**, egy piros) meg egy csomag mini piros harangocska, az összesen négy euró. A fényfüzért a Saturban vettem, az 5,99 volt.
Ezek után már könnyű volt minden, csak raktam a bambuszbotot, mint bolond a talicskát. Úgyhogy most ülök vele szemben, és csodálom.
* Ti nem visztek magatokkal Firenzébe szigetelődrótot, amit még otthon találtatok a 11-es út mellett? Példátlan, hah.
** Amikor megkérdeztem a RK-t, hogy arany- vagy ezüstszínű legyen-e az itteni karácsony, ő az aranyra szavazott, merthogy Firenze meg flórenci aranyak. Nem tudom, mire számított, én már akkor biztos voltam abban, hogy a mi karácsonyi dekorunk, akár arany, akár ezüst, ugyanaz a kézműves bizbaszokkal dúsított félskandináv szedett-vedettke lesz, mint mindig.
11/104 – Pezsgő
Azt fogok bontani, mihelyt biztos vagyok benne, hogy egy életre végeztem ezzel a rühes menstruációval, pedig én nem is szeretem a pezsgőt. Addig viszont marad a ficnik között nyöszörgés a kanapén, bárhol is legyen az a kanapé.
Adventi dekkolás 2023/13 – Füzér
Tegnap du. installáltam az első nagyobb merényletet, és nyilván itt még messze nincs vége, de azért csodáljuk most ezt egy kicsikét.
Majd eská-poszt is jön belőle, naná.
11/103 – Nyúz
Ma előreláthatólag nem megyek sehová, ehelyett szegény Matildát fogom nyúzni.
Barátságosan hülye időnk van amúgy, a 14 fokhoz meg-megeredő esővel, és holnap úgyis jelenésem van egy ún. karácsonyi partin, pénteken meg ebédre vagyunk hivatalosak, úgyhogy minden bizonnyal jól fog jönni egy elő-feltöltődés ficnik, valamint Mackó és Matilda társaságában.
Adventi dekkolás 2023/12 – Diótörőt, valaki?
Választék, az van.
A Santa Croce téren a nagy karácsonyi vásár a legjelentősebb efféle Firenzében, és eredetileg kábé húsz évvel ezelőtt abból az apropóból kezdték el megrendezni, hogy Heidelberg Firenze testvérvárosa. Azóta már nemzetközi karácsonyi vásárrá nőtte ki magát, erős német/osztrák ízzel, gyakorlatilag egymás sarkát tapossák a strudel- pretzel- würtschen-standok, de például van külön ciprusi meg lengyel zabálda is. Sőt, még kürtőskalács is van, biza. Dolce Ungherese in forma di camino.
11/102 – Vacivaci
Nagyon szépen hangzana, hogy a blogomért bármit, de egy nagy frászt. Odakint hat fok van, és esik az eső, menjen ki fotózkodni az, aki ebből él.
Eská 11/18 – Rozettás párna
Kezdjük azzal, hogy tadáá, oké?
Igaz, hogy elsőre “csak egy újabb párnahuzat, meh” helyzetben vagyunk, no de Matildával! meg egyáltalán! Szerintem még sose dolgoztam ilyen ortopéd formájú párnával, ez viszont itt volt a La Casinában, és igazán rá volt szorulva egy huzatra.
Egyúttal jó beavatás volt Matildának is, hogy kábé mikre számíthat tőlem a jövőben. (Nem sok jóra, ezt már sejtheti.) A többiekben amúgy a Szokásos Eljárást követtük: kézzel felvarrt rozetták a kimeríthetetlen készletből, effektfonalak cikcakkal odafogva, alapanyagként a RK elvénült házikabátja (karácsonyra újat fog kapni tőlem) meg a nagy őszvégi turkálós leárazáson vett bútorszövet-darab, mert velem az ilyenek szembejönnek még Firenzében is, hihi.
Ó, és persze Mackó úr igen hatásos hátramozdítói tevékenysége.
Istencsudája, hogy egyáltalán be tudok fejezni így bármit is.
Következő eská-bejegyzésünk már az adventi dekorhoz fog kapcsolódni, tessék kivárni türelemmel.
Adventi dekkolás 2023/10 – Pilács
Azt hiszem, ti nem vettetek igazán komolyan, amikor azt mondtam, hogy itt még a macska fülén is fényfüzérek fognak lógni.
Nos, természetesen nem bántjuk a cicát, de ha esetleg akarnánk fényfüzért a fülére, az is beleférne.
Intermezzó – Betlehemek
Mivel a legenda szerint kereken nyolcszáz évvel ezelőtt állította az első betlehemet Assisi Szent Ferenc, a Santa Crocéban a héten megnyílt egy betlehem-kiállítás, amit úgy tessék érteni, hogy oltárképek és az összes többi alá-mellé-köré van pakolva a miniszajré, kábé így:
Tessék, itt egy exkluzív válogatás a pályamunkákból, mert ilyet szerintem még nem pipáltatok, de én se:
11/101 – Panforte
Az utolsó képen azokat a kis szalagos lapótyákat hívják így. A panforte sienai karácsonyi édesség, afféle formába nyomkodott aszalt gyümölcs meg dióféle egy mézes-cukros masszában, és egyetlen szelettől egy hétre megvan az ajánlott szénhidrát-beviteled. A galériában további cukiságok is agnoszkálhatók, pl. macska, naplemente és sárga levelek. Meg Firenze, persze.
11/100 – Fényviszonyok
Amikor elmentünk világot látni, túl erős volt a napsütés a fotóhoz, mire pedig hazaértünk, besötétedett.
Vanezígy, no.
Adventi dekkolás 2023/8 – Piac
Enyhe félelemmel tölt el a gondolat, vajon hogyan nézhet ez ki este. Az összes cafrang tele van lámpácskázva.
11/99 – Nembamba
Ma én voltam az a nő, akinek az orra előtt elment a 11-es a Savonarolánál, úgyhogy egy rövid szitkozódás után elgyalogolt a Vasariig, mert ott megáll a 17-es is, és a Vasari megállóban egy ritka pad is van, amire le lehet ülni horgolni, amíg jön a busz.
Majdnem másfél hónapomba telt, de végre nem teljesen bambamód közlekedem Firenzében, és mindezt telefonos meg internetes segítség nélkül. Attól persze ma is eltévedtem a Santa Annunziata tér körül, de ezt már sosem növöm ki.
Amúgy mára rettenetes shoppingolós napot iktattam be, amikor az utolsó aprószarokat is beszerzem a karácsonyi dekorhoz. Egyetlen gombolyag ócsó fehér fonalat nem sikerült kihúznom a terjedelmes listámról, de amúgy minden megvan, tényleg minden. Massimiliano füléről is fényfüzérek fognak lógni, hehe.
11/98 – TGI
Thank God it’s not a futkorászónap all over again.
Én legalább nem napozom hanyattfekve, ez is valami.
