Úgy is mint szerencsehozó manó. Nem mondom, hogy leborulok magam előtt, de majdnem. Nyilván az egész hóbelevancot itt alkottam meg raktam össze.
(Fázisfotóim is vannak, úgyhogy akár eská-bejegyzést is írhatok belőle, de ezt majd meglátjuk.)
mák bejegyzései
Eská 11/21 – Mini
Miután Pamela hetente végigpucolja a La Casinát, és közben mosolyog is, és már Macit is megsimogatta néhányszor (amit persze ez a jellemtelen afféle olvadékony és odaadó arckifejezéssel fogadott, “az állam alatt is, lécci!”), ezért gondoltam, összerittyentek neki egy kicsi karácsonyi csomagot, igazán minit.
És lőn.
A pipi alatt a dobozkában a tegnap készült sütikből van egy barátságos kis szortiment.
11/113 – Let them eat cake!
Ma a háztartással és egyéb rutyutyukkal múlatom a szárnyas időt, mielőtt szocializálódási kísérletekben veszek részt (=délután vendégünk lesz). A mai nap amúgy igazán próbára fog tenni engem, bides kis controlfreaket, merthogy a) vendég, a szokásos implikációkkal, b) Pamela.
Elmagyarázom.
A RK kiküldött két hete az ájerbe egy afféle “ha gyöttök, várunk” meghívást itteni barátainak és üzletfeleinek, à la Nyuszi. Ilyenkor az egész egyetem legénysége, leánysága és nem-gender-specifikus népei egyaránt téli szüneten vannak, ennélfogva nagyrészt haza is bogározik mindenki, és ez egy tényleg nemzetközi bagázs. Akikkel múlt pénteken ebédeltünk a Sant’Ambrogionál, azok mostanra Philadelphiában és Hágában vannak, a vasárnapi bröncsünk vendégei tegnapelőtt léptek le Lisszabon és meg-nem-mondom-melyik-kalifornai-város irányába, szóval nincs abban semmi meglepi, hogy ilyenkor kissé nehéz megszervezni ezeket az alkalmakat. Úgyhogy ennek köszönhető a ma délután, amikor Glenda beesik háromra teázni egyet, majd tovarobog a jóég tudja hová, de feltehetőleg nem haza, mert ő ausztrál, és ha oda kéne utaznia, ő is lelépett volna már napokkal ezelőtt.
Na mármost a RK egy ragyogó elme, ahhoz kétség sem fér. Kiterjedt ismeretei és sokoldalú hozzáértése a következő területeken viszont igen hézagos eredményekkel bírnak: lakberendezés, (főzés kivételével) bármiféle kreatív tevékenység, valamint a sütés, mint olyan. Fókuszáljunk egy pöttyöt az utóbbira, oké? Másként ugyanis nehezen lehetne megmagyarázni, hogy jövendő teavendégünket torták (“cakes”) ígéretével csábította ide, nem pedig sütikkel (“cookies”). Én nyilván nem fogom előadni itt a szendvicssütőmmel Mary Berryt, de egy csokis püspökkenyeret (“chocolate cake loaf”) össze akarok csapkodni, ha már megígérte ez az igyiot a sütés-tudatlan.
Ámde! A püspökkenyér elkészültében kruciális tényező, mikor érkezik és távozik b) Pamela, mert miközben éppen kivakar minket a redvából, mérsékelten lenne praktikus összepocsékolnom a konyhát. Szóval jelenleg úgy állok itt, mint a tipikus kisgyerekes szülő, aki már tizenkét perce elindult volna az óvoda felé, de egyesek még mindig azt a matchboxot keresik, amit ma kötelezően magukkal kell vinniük, és különben is másikcipőtakarok mertezszoríjjaabábámat. Magyarán, másokhoz vagyok kötve a tervezésben az idő és a hely tekintetében is, ráadásul nem tervezett sütéseket is bonyolítanom kell mások hülyesége miatt, és a magamfajta controlfreaknek ez marhára nem könnyű.
Ah, megjött Pamela. Na, Isten neki, fakereszt, kivonulok a verandára.
Adventi dekkolás 2023/22 – Panettone
Mi is beadtuk a derekunkat, avagy ha Rómába mész, élj úgy, mint a rómaiak.
Eská 11/20 – Sütik
Olyan büszke vagyok magamra, mint akinek egy füzetlapnyi munkafelületen és egy minisütővel sikerült legyártania háromféle sütit, összesen nyolc vagy kilenc minitepsivel (a nyavalya sem bírta már megszámolni, na).
Szerintem még nincs vége, de mára mindenképpen bezárom a bótot, délután kettő óta ezekkel szopok.
Adventi dekkolás 2023/21 – Mász
Ha már említettem a karácsonyi éhenhalástól való félelem nemzetköziségét, itt van még valami, ami a jelek szerint szintén nemzetközivé lett, az árgyélusát.
Ez itt ráaádásul a szokásos törpicsek méretűekhez képest épp életnagyságú, úgyhogy elsőre majdnem szívputypuruttyot kaptam tőle, ugyan ki mászik be épp a harmadik emeleti balkonra.
11/112 – Nemzetközi
A karácsonyi kajabeszerzés és az azzal járó összes rémség meg hátizsákos-szatyros cepekedés napja volt a mai, ráadásul arra is kénytelenek voltunk rájönni, hogy a “szerezzünk be mindent, de most azonnal“, amiről azt hittük, hogy a mi káeurópai dilink, valószínűleg nemzetközi sajátosság. Még sose volt ennyi ember a COOPban.
Intermezzó – Santa Maria Novella, 2.
Merthogy visszamentem. Visszamentünk.
A múltkor felmerült a kérdés, hogy láttam-e Dantét megfreskózva. Nos, jelentem, itt van ebben a tömegben. Plusz Petrarca. Meg Boccaccio. Meg a csajaik. (Azon most ne akadjunk fent, hogy ezek többé-kevésbé fiktív csajok, itt vannak és kész.) Kiskutya legyek, ha bármelyikőjüket megtalálnám, amennyiben nincs a Spanyol Kápolna közepén két igen hasznos információs oszlop.
Ami viszont ezúttal a “hajamatleteszem” pillanat volt, az az lehetett, amikor kiderült, hogy Masaccio Szentháromságát ugyan éppen restaurálják, de plusz másfél euróért fel lehet mászni az állványzatra, és olyan közelről és olyan megvilágításban nézni bele Mária szemébe, amire más esetben soha nem lenne lehetőség.
Ó. Ó. Óóóóóóó.
11/111 – Egyesek!
Ilyen sorszám se lesz már többet, hacsak nem érem el a blog 22-ik évét is, amitől Isten mentsen meg mindannyiunkat. Már most is gondban vagyok, miket vegyek fel szórakoztatásotokra a következő egy hónapban: összesen két ruhám van a szekrényben, ami nem volt még rajtam, amióta itt lopom a napot a toszkán dombokon. No majd megoldjuk. Mindig megoldottuk még eddig, az árgyélusát neki, legfeljebb elmegyek turkálni, mi az nekem.
Mivel a RK mára ígérte, hogy végre ráér expedíciózni azokon a helyeken, ahol én már jártam, ő meg nem, ma még csak az előbbi tevékenységeket bonyolította le: 1. út a Villa Badiába Fiesoléba egy könyvért, amire min-den-kép-pen szüksége lesz a következő két hétben, 2. zoom-beszélgetés valaminő tudományos témában, 3. még egy zoom-beszélgetés valaminő tudományos témában. Mindezt azután, hogy a tegnapi napon összesen 53000 leütést produkált, szakdolgozóim most esnének be az asztal alá.
Én kilakkoztam a körmöm, és horgoltam öt darab hópihét.
De most már tényleg megyünk, az árgyélusát neki.
11/110 – Rókák és más verebek
Ma az okos ember és családunk feje (a RK-ról beszélek, nyilván) a napot olvasással és írással fogja tölteni, mert van neki egy olyanja, hogy Leadási Határidő. Mivel én a múlt héten eldöntöttem, most egy ideig csak úgy indulok neki a városnak, hogy őt is magammal hurcolom*, én se megyek sehová.
Azért persze nem maradok itt egész napra a kanapén a rókáim társaságában, találok én tennivalót magamnak, ha kell.
* Egy csomó minden van, amit én már láttam, ő meg még nem, mert akkor is éppen okos embert játszott valahol a tengeren túl vagy a domb másik oldalán. El kell hurcolnom például a Santa Maria Novellába meg a San Miniato al Montébe. Ez már rögtön két olyan templom, amivel (plusz a melléjük rendelhető akcidentális csavargásokkal) el tudunk verni két egész napot. És az Uffizibe is vissza kell mennünk. Többször is.
Adventi dekkolás 2023/19 – Chokito
Íme, a világ legrondább kávés brownie-ja. Tanulság: ne süssetek brownie-t szendvicssütő gépeckében.
Behunyt szemmel ugyan, de meg fogjuk enni. A tepsi széle túlsült, de a közepe finom.
11/109 – Kinéz, benéz
Ma reggel, mielőtt elindultam macskakajáért (nem változik semmi, a rossebbe, a macskakaja beszerzése itt is ugyanolyan sokat gyaloglós expedíció, mint otthon), így néztem ki,
a kert meg így.
Ezt a telet még mindig nehéz elhinni, de hát ilyen, na.
Adventi dekkolás 2023/18 – Kombináció
Ezt egy régiségbolt kirakatában fotóztam – jól láthatóan nem fogták vissza magukat dekkolásügyileg, a jóízlést meg nem engedték beleavatkozni a folyamatba. A kedvencem, azt hiszem, a balszéli fehér kombináció, Buddha a kicsicsázott karácsonyfa mellett, pusztán csak az ökuménia jegyében vagy mittomén.
Adventi dekkolás 2023/17 – WIP
Mármint Work In Progress, ami ebben az esetben nagyjából annyit jelent, hogy a kirakat átrendezés alatt, és még a verandán sem értünk a végére.
Ezúttal viszont még a madárkát sem hazulról hoztam, hanem itt készült loco az én két dolgos kezem által.
11/108 – Toszkán tél
Esik az eső, süt a nap, Paprika Janka pedig mászkál, süt, főz, dekorál. Galéria!
Az utolsó kép az archívumból való, két hete a Santa Croce karácsonyi vásárában csábultunk el a RK-val egy adag kolbászra, sörre és kolbászzsírban sült krumplira a lengyel standnál. Annyira igazi volt minden, hogy még a számla is lengyelül volt, ezen meg azóta is röhögök.
11/107 – Szigetelés
Ha van a La Casinának olyan tulajdonsága, amiért otthonra (vagy otthonnak) nem kéne, az a szigetelés. Ebben nyilván nincs semmi meglepő, toszkánok építették, akik nem is hallottak szigetelésről, és angoloknak, akik még annyira se. A helyzet azóta sem változott sokat, de a huszadik század elején még annyira se érdekelte őket ez az egész, mint most, úgyhogy amióta itt vagyunk, időnként fel-fellángoló harcot folytatunk a pára meg az ablakokon lecsapódó kondenzvíz ellen, én például azt törölgetni szoktam, mely célra még külön mikroszálas kendőket is beszereztem, mire nem vagyok én képes ezért a kukutyinért.
A veranda különösen sorsverte állapotokba szokott kerülni, ezért történt, hogy amikor tegnap elmentünk ebédre, Mackót bezártuk a házba, és kinyitottuk a veranda ablakát, hadd szellőzzön. Arra persze nem számítottunk, hogy azon az ablakon berepül nekünk egy madár, valami kicsi, hülye és szürke, aki persze nem találja meg a kiutat. A kicsi hülye szürke madár meg arra nem számított, hogy mihelyt mi kinyitjuk a ház ajtaját, kirobog a verandára egy fenevad, aki a kétezres évek elejének Pokrivtsák Mónikája mintájára lelkesen azt mondja, hogy “játsszunk, játsszunk!”
Szeretnék megnyugtatni minden állatbarátot, hogy senkiben nem esett kár, Macit bekergettük a házba, a madarat meg ki a verandáról (a nyitott ajtót szerencsére felismerte, mire való), aztán adtunk a csalódott családtagnak jutifalatot, ha már ilyen gonoszul elbántunk vele, és nem hagytuk játszani a madárral. (Valószínűleg úgysem tudta volna megfogni, de ezt csak csendben mondom, hogy ne hallja meg.)
Ma, mint a mellékelt ábra mutatja, valószínűleg nem megyek sehová, bár ki tudja, olyan szépen süt a nap.
11/106 – Vendég
Ebédvendégek leszünk máma, héjjahó.
A hajnalban sütött sütit is viszem, naná.
Adventi dekkolás 2023/15 – Mogyoróvajas
Ezzel azért meg kellett küzdenem, egyetlen tepsi nem lett ugyanolyan, mint az előző, és ebben a minisütőben a minitepsi csak nyolc darabot tudott kezelni egyidejűleg, a féladag tészta pedig összesen negyvenöt darabot eredményezett.
Minden nap más - mindennap más 