A mai összeállítást azoknak ajánlom, akik eddig még nem tudták, mi a matchy-matchy.
Ez itt.
(SK: a sapka, a kötényruha, valamint a nyakamban az az izé, amit az egyszerűség kedvéért hívjunk nyakéknek.)
mák bejegyzései
257 – Kék bakancsos, kék pulcsis
Ma nagyrészt itthon tengem át a napot, de a boltig azért még elszaladok.
(SK: a szoknya mérete. Amikor kiturkáltam, kábé másfélszer fértem volna bele, de engem mindig jobban érdekel ilyenkor az anyag, mint a méret, ez pedig egy igazán barátságos és puha mikrokord. Úgyhogy bevettem belőle, sima ügy.
A pulcsit már jó ideje tologatom, nem szeretem igazán a szabását, csak a színét. Közelebbről ennek is kinéz egy nyissz bele.)
258 – Kék bakancsos, taftszoknyás
Most miért. Magától értetődő kombináció.
És itt a csingiling is, amit éppen hordok hozzá:
(SK: a döglött bálna bőrére emlékeztető szoknya. Gondolom, hiába próbálom bizonygatni, hogy mozgás közben jobban néz ki, én meg általában mocorgok benne.)
259 – Kék bakancsos, mellényes
Egyszer ennek is be kellett következnie. SK: a bakancs kivételével minden.
Intermezzó – decemberi kihívás
Ilyen még úgyse volt, és amúgy is ráérek (egy frászt érek rá, de akkor szép, ha zajlik).
Önmagában persze ez így túl könnyű lenne, úgyhogy nehezítem: egy hétig csak kék meg fekete holmikat veszek fel hozzá.
Reménykedjünk, hogy száraz lesz az idő…
260 – Ezüstvasárnap
A nap, amikor Télanyóka bedilizett, és így ment el egy kiállításra.
(Igen, a harisnyám is piros. És természetesen fehér táskát fogok vinni magammal. Az ezüstszín rettenettel pedig kezdek majd valamit, ígérem.
SK: a kabát átalakítása. Eredetileg sima, mindenféle cafrang nélküli szürke kabát volt bús fekete gombokkal és irdatlan nagy válltömésekkel.)
262 – Átlagos péntek, semmi más
Ez abból is látható, hogy megint a pénteki egyenruhámban vagyok. Na jó, azért van hozzá egy kis piros csíkos meg piros kockás.
(Luca-napi előrejelzés: ezzel a kötényruhával belátható időn belül történnie kell valaminek. Ha nem kéne mindennap bemutatnom, miben ténfergek itthon, még jó ideig húzhatná ebben a formájában, de nem akarom, hogy unatkozzatok. 🙂 )
264 – Vissza az eceteshordóba
Hajh, kérem, ez már ilyen, az ember egyik nap kimondhatatlan nevű szakékat kóstolgat, különféle magas notabilitásokkal áll sorba a szusibüfénél, és türelmesen végignézi a császár élete rövid történetét vetített képes előadáson – másik nap meg csak azért nem marad a dolgozatjavítós pizsijében, mert kell valami zöldség a vacsorába.
(SK: az öt év alatt formátlanra nyúlt, egyre inkább felújításra szoruló kötényruha. Most már tényleg maximum a zöldségesig megyek el benne.)
265 – Ikrem, ikrem
Hadd mutatom be az elegáns ikertestvéremet, aki a japán nagykövetség fogadására indul.
Nyugi, holnapra visszaenged.
267 – Vasárnap a varrógépnél
Megfelelő célra a megfelelő ruhát. Arra az esetre például, ha színes szöszmöszökkel kerül szembe az ember, lehetőleg feketét, mert azon legalább minden látszani fog.
268 – Piacra jó lesz
Tudja az ördög, miért megyünk le még ilyen csikorgó decemberben is a piacra. Talán csicsókáért. Én mindenesetre kellemes melegre és cölöpformára öltöztem magam hozzá.
(SK: a szoknya, a kardigán meg a sapka. Hm. Jól összeválogattam.)
269 – A rózsaszín pedig eksztatikus lelkesedést jelent
Csak rám kell nézni.
(SK: a már sokat mutogatott kötényruha, valamint a póló kivágásában és ujján a világosabb színű fodor. Át kellett alakítanom, mert túl rövid volt, úgyhogy az alján is van egy világosabb rózsaszín csík, de az itt értelemszerűen nem látszik.)
270 – Kismillió réteg diliseknek és haladóknak
Ehhez szottyant kedvem, ennél jobb indok meg nem is kell.
(A képen szereplő összes holmit felvettem már ilyen-olyan kombinációkban, de így még sose. Juhé.
SK darabok: a középső rétegben elhelyezkedő padlizsánszínű ruha, valamint a sapka és a csereberélhető sapkarózsa.)
271 – A takarítóasszony kávészünete
A manikűrömet csak azért örökítettem meg, hogy később is jólesően emlékezzek arra: reggel még volt nekem olyan.
(SK holmik a mai jelmezből: a kardigán valaha garbónyakú pulóver volt, a szürke plüss kötényruha meg 22-es méretű a brit számozás szerint. Az olló és a varrógép okos találmányok.)
Hónapzáró – Novemberi tapasztalatok
Újabb hónap telt el, az elszántság még tart.
A blogolás novemberi haszna: tavaly ilyentájt szinte kizárólag krumplibarnákban, egérszürkékben és bús feketékben lődörögtem, ehhez képest viszont idén alaposan áttúrtam a szekrényt, hogy az őszvégi nyamvadást minél tarkább holmikkal próbáljam átvészelni. (A “muszáj beblogolni” mindenképpen sokat segít ebben, alig hordtam ebben a hónapban feketét.)
Emellett végre megtanultam jobb fotókat készíteni. Az eredmény most se az igazi, többször szóltak már, hogy a képről “nem jönnek át” eléggé a színek, de ezzel a géppel én sajnos nem tudok jobbat. Ebben feltehetőleg közös a felelősségünk.
Szombaton az is kiderült, hogy valószínűleg nem ártana legalább azt beírnom, mit varrtam magam a hacukáimból, még ha nem is tartok tárlatbemutatást minden egyes darabról. A továbbiakban ezt is megteszem.
Mivel megembereltem magam, és a posztokat a facebookon is megosztom (még mindig jobb bevallani az ilyesmit, mint véletlenül lebukni vele), végre olvasók és hozzászólók is vannak. Ez mindig öröm. Számítottam arra, hogy lesz olyan is, aki kiröhög – nos, olyan is volt, mindenesetre jobban örültem volna annak, ha a képembe mondja. Sebaj.
Mindenesetre töretlen lendülettel döngetek tovább, vagy legalábbis úgy, ahogyan ez az évnek ebben a szakában lehetséges…
273 – Túrakészen
Aki esetleg abban reménykedett, hogy már nem látja soha többé csodás kötényruhámat, annak öles nagy, szívből jövő muhahát küldök még most reggeliben.
Estére valószínűleg úgysem lesz energiám muhaházni, a férjem lesz a túránk tervezője, vezetője és rabszolgahajcsára, nekem pedig már vannak tapasztalataim arról, hogy az mit jelent.
