Ebben a félévben a hétfő lesz az eléggé kiszámíthatóan otthoncsücsü napom, de most is helyetteseket fogok beküldeni magam helyett, lévén hogy már minden nyafogóruhámat ismeritek. Íme, a bundás briósok, akik már esetenként ilyen távolságban is hédereznek.
Fele a hétnek takonykórban fetrengve telt, a másik fele harákolva és lótifutiban, közben meg volt minden, ami csak lehetséges, havazástól ködig és napfényig, plusz Budapest meg Esztergom meg Szentendre, ez utóbbi főként az ablakból. Egyik este kínomban elővettem a saját gyártmányú Van Gogh-színezőket még valamikor 2023-ból, mert már annyira rottyon van a kreativitásom, hogy úgy érzem, a bides életben nem kapom vissza.
Közben meg 2023 továbbra is visszainteget: a RK rendelt egy láda tarocco narancsot a luxy meg a nosztalgia jegyében, úgyhogy azóta abból gyárt salátákat, és amikor az első tányér elém került, én elbőgtem magam, mert természetesen a legeslegelső alkalom, amikor én tarocco narancsot vettem meg ettem, az a Santo Spirito előtti mini zöldségpiacon volt az Oltrarnón, porca miseria. Szóval bármi egyéb helyett inkább képzeljétek el, amint ott bömbikézem nyafogóruhában és kipirosodott orral a vacsora fölött, valamint azt nyafogom, hogy azonnal vissza akarok menni Firenzébe, mert ez egész pontosan leírja mindennémű lelki, fizikai és mentális állapottyaimat.
Hello darkness, my old friend. Mire eljutottam a mai bejegyzésig, már besötétedett, én pedig még mindig Esztergomban vagyok. Mivel holnap 8:15-től már tanítok, akár maradhatnék is, de a holnapi óráim Budapesten lesznek.
Igen, az ott egy új bakancs. Nem, nincs lelkifucim. Tegnapelőtt rendeltem a Sellpyről további cipőket, amiatt sincs. Lelkifucim csak amiatt van, hogy a diákjaim és én is jobbat érdemelnénk, mint bülbül szavaimat egész hétvégen át.
Döbbenetes, hogy úgy nézek ki, mintha élnék, pedig hát alig. A mai napra további kérelmeken és papírmunkán túl egy ún. “bejárás” is a programon van, ami annyit tesz, hogy végig kell vonszolnom magam a 2027-es OTDK Pszichológia és Andragógia szekcióinak öszves helyszínén, és még csak nem is egyedül, hanem egy komplett grémium tagjaként.
Ne kérdezzétek, hogyan húztam magamra ezt is, hát persze hogy rám dobták.
Valamikor előző reinkarnációim során, de lehet, hogy még ebben jelenlegiben történt, hogy ennyi és ilyen karmát gyűjthettem fel, ami miatt ma taknyos betegen is be kell pendliznem kérelmeket aláírni Budapestre, ahol abban a nagy ronda legókockában még egy irodám vagy egy saját asztalom sincs. Marad a büfé.
Áttértem a harák időszakába, kakukkfüves köptetőteát iszom, és általánosságban rühellem az életemet.
A szín- és formaérzékem továbbra is fenomenális.
A folytatólagos ugatérozást legalább válogatottan assortée színvilágban produkálom. Úgy éljek, nem volt ebben semmi szándékos, de ha már így alakult, tessék.
Ezen a héten is mentem, mint a bolondóra, aztán kidőltem, és azóta itt ugatok. Azt leszámítva, hogy muszáj volt vennem egy új lámpát a régi helyett, nincs itt semmi új, csak macskáksz, lábaksz, utak meg kaják. Ja, és végre végetért ez a rettenetes január, bár a február se lesz jobb, sőt. Galéria!
 | mák - 13/238 – Bökdös |
 | magyaroramegminden - 13/238 – Bökdös |
| mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
Minden nap más - mindennap más 