Mit mondhatnék, cukros borsócskáim, úgy nézek ki, mint egy sapka szar. Úgy is érzem magam.
Azért néha kinyitom a szemem, nyugi.
szeptember 2025 havi bejegyzések
13/29 – Hapci
Helló, őszi nátha, már úgy hiányoztál. (Nem.)
A helyzeten az sem segít, hogy ma muszáj elmennem értekezletre, holnap pedig Esztergomba, mert mind a két helyen dolgokat kell intéznem, amiket nem intéz el helyettem senki. Ha viszont holnapra nem leszek jobban, a szerdát meg csütörtököt szkippelni fogom. Nyilván azért, mert se a pénteki, se a szombati feladatokat nem tudja elintézni helyettem senki…
13/28 – Látvány
Van abban valami extrán vicces, hogy a munkám és feladataim miatt, plusz a falu miatt, amelyben lakom, olyan látványokban van részem, amilyenekért mások fizetnének is, de talán még úgy sem jutnának hozzá, mert annyira exkluzívak. Mármint a látványok. Az e heti képek között van például olyan is, amin a jubileumi Mária Valéria hídfutás résztvevői láthatók kevéssel a rajt után, és nekem ezt annak a teremnek az ablakából sikerült lefotóznom, ahol éppen a Bábkészítés óra zajlott; vagy a budapesti kilátás egy olyan tizedik emeleti ablakból, ami mögött egy roppant csúnya kis terem van, de abba csak oktatóként lehet bejutni a portán átvett mágneskártyával. Van persze olyan is, amihez csak jókor kell lenni jó helyen, bár az se könnyű: a városligeti Szinyei Merse léggömb, amint a Benczúr utcából látszik, és a három templombelső, ami évente csak egyetlen hétvégén tekinthető meg turistaként, a Szentendrei Nyitott Templomok Hétvégéjén. Ami a leginkább elérhető-forma lenne, az a szobám meg Mackó meg anyósom rózsái – az is igaz viszont, hogy ez utóbbi háromra alig jut időm. Galéria!
13/27 – Sampon
Az arcápolási rutinom már egész jó, legalábbis egy perccel se nézek ki többnek ötvenötnél (disclaimer: jövő héten leszek ötven), de a hajamat már második napja száraz samponnal rázom életre.
Vagy harmadik napja? Mit tudom én már ezt, feleim, a fejemben mostanra már sarvalt káposzta van, nem pedig agy.
Szerintem azt a kardigányt még nem láttátok felvéve, merthogy nyáron csaptam le rá a Gudrun Sjödén nagy szezonzáró leárazásán. This is the beginning of a bjutiful friendship.
13/26 – Lift
Így néztem ki egy tíz órás munkanap végén, már hazafelé indulvást.
De legalább végre járt a lift. A délután folyamán csak kétszer másztam fel gyalog az ötödikre, bagatell.
13/25 – Mosoly
Mint megígértem, mosoly. Én legalábbis ezt annak hívom, oké?
Tegnap, miután hazaértem, átvedlettem házimaszogósba, és megettem a RK által elém tálal vacsorát (áldja meg az Úr mind a két kezével*), aztán eldőltem, mint egy zsák, és elaludtam. Az efféle luxynak persze ára van, például éjszaka felkuvikolni, aztán ott tehetetlenkedni három órán át, amíg visszaalszom. Na de legalább így is összehoztam hét óra alvást, halleluja.
Holnap reggel hatkor indulok, és előreláthatólag csak este nyolc után érek haza, úgyhogy valószínűleg nemhogy mosolyt nem kaptok, de egészalakos képet se. Annyi időm talán még lesz, hogy megmutassam, éppen milyen zokni meg cipő van rajtam, de ennél többre nemigen lehet számítani…
* Ha nekem kéne főznöm, akkor lenne igazán sírás és fogaknak csikorgatása. Ez is egyike azoknak az okoknak, amiért dühös vagyok a jelenlegi életemre. Én valamikor igenis szerettem főzni, sőt, kenyereket és másegyebeket is sütöttem, ehhez képest most a legtöbbször még ahhoz is tehetetlennek érzem magam, hogy egy pirítóst megvajazzak.
13/24 – Szükség
Iszonyú szükségem lenne két-három egybefüggő napra, amikor csak fekszem az oldalamon, és nem csinálok semmit.
Holnap majd megpróbálok vigyorogni is nektek, de most nem megy.
13/22 – Lepke
A tűzdelt paidagógosz néninek annyi esze van, mint egy vödör lepkének – a fotót megcsináltam, mielőtt elrohantam okosasszonyt játszani, de nem töltöttem fel. Szégyen, gyalázat.
Igen, egyre frissebb vagyok.
13/21 – Köd
Összefolyik itt már, kérem, hogy az elmúlt héten éppen mi történt melyik napon és melyik irányban, de fotókat még mindig elég pofásakat bírok lőni. Galéria!
13/19 – Farkas
Íme, báránybőrbe bújt Farkas Néni, aki éppen munkába vonul, elmagyarázni az elsőéves levelezősöknek, hogy
a) mi a pedagógia
b) aki már az első félévben megúszásokra akar játszani, és nem jár be órákra, az akkorát fog bukni, mint egy ház
c) a tanárokat letegezni olyan levélben, amiben eleve kérincsélünk valami engedményt, az álmoskönyvek szerint nem jó ómen.
Pedig milyen kis vicceskének és megközelíthetőnek látszom, ugye.
13/18 – Fésű
Újabb nap a száguldó cirkusszal, már futok is elfele.
Istenbizony fésülködtem is. Lehet, az volt a baj.
13/17 – Kotlós
Ennek a ruhának is itt a szezonja. Meg a délutáni képeknek is, mert amíg szárnyára nem eresztem csibéimet az oviban, az első három-négy hétben minden szerdán ződ hajnalban megyek el Esztergomba, hogy aztán okosságokat kotkodácsoljak nekik.
13/16 – Optimális
Azt hiszem, ha úgy járnék munkázóba, ahogyan a stílus-influenszerek elképzelik az optimálisan összeválogatott munkába járó öltözéket, akkor ti iszonyúan unatkoznátok a következő hónapokban.
Oké, valószínűleg így is unatkozni fogtok, mert úgyse csinálok semmi mást, mint hogy munkába járok, de azt legalább “a-szemedet-is-kiüsse” színekben.
13/15 – Ugyanolyan
Igen, vettem egy sárga hátizsákot is. Ugyanolyat, mint a másik kettő.
Elmentem Zuglóba beszélni a gyakorlóóvodákkal. Élet ez is, de milyen.
13/14 – Rozmaring
Korai indulások, kései érkezések, hotelszőnyeg Esztergomban, a Gatto Rosso és az ő óriás rozmaringbokra, kilencven csokicsók az elsősök évnyitójára, a “remény hal meg utoljára” szellemében beszerzett filctollak és rajzmappák arra az esetre, amikor majd egyszer erre is lesz időm, Mackó, aki nem érti, hogy most miért megyek megint valahová, na meg egy szelfi az egyik tönkrezsúfolt munkanap közepén az egyetem dohányzósarkában, mert ez mégiscsak őtözködős blognak indult valamikor, nem pedig ennek a száguldó cirkusznak, ami lett belőle. Galéria!
13/13 – Kabin
Ma ezen a malefikusan mókás napon (13/13, megvan?) olyat csináltam, amit eddig igen ritkán: mikor hazajöttem a munkázóból, és belenéztem a tükörbe, úgy döntöttem, hogy inkább újrasminkelem magam, még ha mindjár el is dőlök a fáradtságtól, mert ezzel az arccal nem állhatok a blogom látogatói elé.
Na, ez már jobb.
A bokicám mellett az a Medicine kabinhátizsák az idei ősz levelezős Bábkészítés óráira lesz az állandó kísérőm, úgyhogy látjátok meg. A jelenlegi alkalmon túl ötször.
13/11 – Rozsdás
Olyan hirtelen beőszült, hogy csuhaj. Jobb ötlet híján együttmozgok vele.
Nekem mostanság már a hajmosást is stratégiailag meg kell terveznem, ma például az előre tervezettnél fél órával hamarabb keltem hozzá, mert a helyzetről tegnap este már láttam, hogy kriminális, de ahhoz már nem volt energiám, hogy azonmódulag orvosoljam is.
Minden nap más - mindennap más 