A heti bevásárlásaink egyre hülyébbek, ma például a szokásos emberétel és macskaétel mellé beszereztünk egy macskaétel-adagolót (majd mesélek), meg két 210 centi hosszú bambuszkarót (erről meg pláne).

Kicsit felforgattam a szekrényt, mert már kezdett kifejezetten röhejessé válni, hogy automatikusan valami pöttyöskét akarok felkapni, amikor menni kell valahová, úgyhogy előrántottam ezt a csíkoskát. Nos, azt hiszem, el fognak válni az útjaink, mert ugyan nincs semmi baja, de már nem érzem magam komfortosan benne, márpedig egyre kevésbé van türelmem az olyan ruhákhoz, amikről az az érzésem, hogy állandóan igazgatni kell.