Amikor még nem sejtettem, hogy nem csak bokáig járt, de ráadásul vizes lábaksz lesz a mai nap eredménye.
december 2023 havi bejegyzések
Intermezzó – Mint a bolondóra
Pont úgy mentünk mi máma. Úgyhogy most csak úgy ideteszek két maréknyi fotót. Szűretlenül, tejhabbal.
Adventi dekkolás 2023/4 – Aranypiros
Oké, Firenze jobban áll nálam a dekkolásban, de ő neki nem is kell az anyájával bokáig járnia a lábaksz.
11/95 – Mintegy tél
Az éjjel mínusz egy fok volt, úgyhogy végre elővettem a “télikabátomat”.
Azért az idézőjel, mert én ezt ugyan télikabátnak tekintem, és nincs is szükségem többre, de bizony a bennszülöttek nagy része paplankabátban jár már ebben a hőfokban. Anyám, bár nem bennszülött, dettó.
Legalább könnyebben be tudunk majd olvadni a tömegbe, amíg körberohanjuk Firenzét, vagy legalábbis annyit, amennyi mára belefér.
Adventi dekkolás 2023/3 – Vacsora előtt
A Szent Ideiglennek sem kell teljesen reménytelennek lennie, mondok.
11/4 – Mikroverzum
Nem is kell nekem nagyon elhagynom ezt a körletet ahhoz, hogy olyan vasárnapi galériát rittyentsek, mint az alábbi. Egyetlen kép sem készült a kert határain kívül.
Közben a való életben éppen arra készülök, hogy nemsokára átszelem északkelet-délnyugat irányban az egész várost, hogy felkanalazzam anyámat a FlixBus parkolójából. Drukkoljatok.
Eská 11/17 – Adventi téglatest
Három fontos lépés a recepthez:
1. Gyűjtsd össze az összes szóbajöhető aprószart.
2. Vágd vissza az aprószarokat a normalitás határáig.
3. Profit.
Adventi dekkolás 2023/2 – Alapok
Egyelőre ennyi biztos.
Meg persze hogy holnapra ezekből meg még a jóég tudja mikből elkészül egy adventi koszorúnak tekinthető akármi.
11/93 – Látszat
Ilyenkor szoktam mondani, hogy ne higgyetek a látszatnak, de elnézve ezt a fotót, inkább neki higgyetek, mint nekem, én ugyanis most panaszkodni fogok a szarfosmoslék éjszakámra, amit azzal kezdtem, hogy fél nyolckor bealudtam a tábori ágyon, azzal folytattam, hogy háromnegyed tizenkettőkor felébredtem arra, valaki tűzijátékol Fiesoléban* (WTF), aztán fél négyig fent kuvikoltam borzasztó karácsonyi romkomokat nézve (nem tudtam aludni, azért), és közben néhányszor majdnem megfulladtam a köhögéstől, a takonymanók ugyanis most már tényleg menekülőre vették, hurrá. Aztán persze hatkor megérkezett Tökösboci az ő egyszerű, de azonnali igényeivel, miszerint reggeli. Amióta egyke macska, nagyon verbális lett**, úgyhogy hiába mondogattam neki, anyunak még egy kicsikét aludnia kéne, addig nyafogott nekem, amíg megkapta azt a reggelit. És aztán visszaaludtam, egészen fél kilencig, remek.
Ma nem megyek sehová, úgyhogy csak azért van cipő rajtam, mert átexpediáltam a szennyest a fészerbe, és egész éjjel esett, a tiroli ciabatták pedig csak mérsékelten kompatibilisek a talaj állapotával. Most már viszont, mint látható, kisütött a nap.
* Már nem emlékszem, mondtam-e nektek, hogy a RK megnézte térképen, és mi tényleg Firenze szélén lakunk, a következő kert már Fiesoléban van. Amúgy amikor hazafelé jövök a kulipintyóba, a Via Lungo L’Affricón megyek végig, ami értelemszerűen az Affrico patak partján halad, és az egyik kanyarulatból elég jól szoktam látni a fejünk fölötti dombot.
Na az ott Fiesole.
** Amíg Poci irányította a bolondokházát, nem volt miért kommunikálnia, Poci ugyanis egyetlen pillantással képes volt cselekvésre késztetni minket. Most bezzeg Maci folyton csipog, nyafog, ajvékol, és más abszurd hangokkal örvendeztet meg minket. Tegnap például, amikor megékezett Pamela, ez a hálátlan dög ránézett, azt mondta, “BhuáÁ”, és felháborodottan bevonult a tábori ágy alá. Szép.
11/92 – Láng
Én még mindig nem vagyok csúcsformában, de végül is a jelen fényviszonyok között olyan mindegy, bármilyen formában lennék, akkor se látszana belőlem más, mint egy lángoló pacni.
Adventi dekkolás 2023/1 – Masni
Kezdünk, vaze! Pontosabban, én még a toporgás állapotában vagyok, ez a takonykór meglehetőst szétbarmolta a terveimet. Firenze, na ő már hetek óta dolgozik rajta. Amikor tegnapelőtt kikúsztam Matildával és a többiekkel a Saturból, ez a látvány fogadott:
Mint már említettem, idén sem hagyom ki a dekkolásos sorozatot, de az adottságokat kihasználva kábé fele-fele arányban lesz benne a La Casina meg a város. Ez ugyan nem Bécs vagy Graz, de az adventet itt sem aprózzák el, a Santa Croce téren például olyan vásár van, de olyan, hogy attól még a karintok és türingek is letennék a sapóikat. Én meg, hát ismertek már ahhoz, hogy tudjátok, én se nagyon fogom elaprózni. Most viszont harákolva jobbra el, mert ma ismét jön Pamela, és én a káeurópai asszonyok jó szokása szerint gyorsan takarítok egy sort, mielőtt megérkezik a bejárónő…
(Ha az előző évi merényletekre vagytok kíváncsiak, a jobboldali sávban a kategóriák között ott van az is, hogy “advent”.)
Minden nap más - mindennap más 