Mával beléptünk a káosz, zűrzavar és borzalom hetébe, ami ebben a formában barokkos túlzás, de csak azért, mert itt amúgy is minden hét a káosz satöbbi hete.

Csomagolok. Ezzel mindent elmondtam. Pláne, hogy még csak az előkészítő fázisban vagyok, amikor az ember a mosógéppel dörömböl, fiókokat túr fel, és kétségbeesetten próbál visszaemlékezni arra, ugyan hová rekkenthette el a rozsdaszínű sapkát a kék rozettákkal, mert ugyan van a házban hetvenhét sapka, de neki pont az kell most, azonnal.

Ha holnapig nem találom meg, akkor újratervezés lesz, hogy toszojtaná meg hátulról ezt az egész hülyeséget a csákováci rosseb. Miért, ugyan miért nem vagyok képes arra, hogy lazán bebaszarintsak kétölnyi holmit egy zsákba, osztjóvan.