Miután körbemásztam a kész termékkel a kertet meg a parkot, mindenféle vicces beállításokkal kísérleteztem, és gondos válogatással lefaragtam az eredeti negyven fotót hétre, szerintem csak úgy ideteszem ezeket, tessék.

A horgoláshoz azon a nagyon keserves napon kezdtem hozzá, amikor Pocit be kellett vinni a kórházba, hogy aztán másnap elaltassák, úgyhogy ez voltaképpen afféle Poci emléktakaró lett, és most a RK-é, mert már csak ő maradt ki a szórásból takarófronton a legközelebbi családtagjaim közül.

Igen, ez lett a hatodik számú takaró, ami ezzel a mintával és méretben kikerült a kezeim közül. A hetedik már viszont én magam leszek, mert a suszternek sem lehet likas a cipője.