A településszociológia kulcsfogalmai között olyan szószörnyetegek is vannak, mint szlömösödés meg dzsentrifikáció. Ezek közül nagyon leegyszerűsítve a szlömösödés annyit tesz, hogy valaha jobb napokat látott településrészletek (utcák, negyedek, háztömbök, stb.) szép lassan lepusztulnak, mert a népek már más településrészleteket tartanak kívánatosnak. Ennek nyilván ezer oka lehet, de összességében elmondható, hogy a szlömösödést rohadt nehéz visszafordítani, viszont ha nem lépnek ellene éppen akkor és éppen úgy, ahogy kell, akkor olyan lefelé tartó spirált indukál, hogy öröm nézni. Szigorúan csak szociológiai értelemben, persze. Gondoljatok a Rákóczi útra a székesfőfaluban, megvan? Na az a szlömösödés, ami ott folyik.

A dzsentrifikációról majd máskor beszélgetünk, viszont a szlömösödés úgy került elő a fejemből, hogy ha a ruhadarabjaimat településszociológiai szempontból vizsgáljuk, azoknál is nagyrészt hasonló folyamatokat lehet megfigyelni. Ez az izé például, ami most rajtam van, három éve még államvizsgáztató tunika volt, most meg, mi tagadás, barkácsoló ümög.

Ezen a nyáron valószínűleg a kelleténél többet fogjátok majd látni, mivel nekem, mint már említettem, Terveim vannak, de majd megpróbálom változatosan akszeszorizálni, és további szociológiai meg miegymás kitekintéseket fűzni hozzá, hogy ne unatkozzatok nagyon.

Én mindenesetre nem unatkozom cseppet se, tegnap már buliztam a fűrészgéppel, a dörzspapírral meg a pemzlivel, ma a fúrógéppel fogok, és ha kész vagyok a projektemmel, tertmészetesen be is mutatom az eredményét.