Itt egyik cucc se vadiúj, mármint abból a szempontból nem az, hogy hetekkel ezelőtt szereztem be mindhármat, de mivel ma van a névnapom-pom-pom-pom, és kábé mostanra lett elegem a futtervarrásból (borzasztó morzsalékos anyag az, feleim), talán ideje beblogolnom az elmúlt időszak beszerzéseit.

A húsvéti asztalon meg a komódon már lehetett látni őket, de most mutatom be teljes pompájában legutóbbi piros cserepeimet, juhé.

Az igen pofás fotót nem én lőttem, hanem az eladó, a Second Chance nevű oldal gazdája. Merőben véletlenül tévedtem oda egyszer, és azóta is gondosan monitorozom, de mindig lecsúszok az ajánlatokról. Na de március végén (éppen Bécsben voltam, csak a vicc kedvéért) sikerült elcsípnem ezt a remek kupacot, hollárihó, madarat lehetett volna velem fogatni.

Az külön poén, hogy például itt az alábbi képen háromféle forrásból vannak a pirosok (anyósom egyszer vett nekem ajiba a WAMPon néhány remek Konda Brigi-kerámiát, tavaly nyáron Grazban egy Carlában megcsíptem egy csudálatos kupac piros akármit 12 vagy 13 euróért, plusz ezek itt most a Second Chance-től), de mind passzol egymáshoz.

Hm. It feels like a pattern, my dear Watson.

A tornacipő az nem nagy kunszt, csak az elhalálozott-forma kínaibótos piros tornacipők utóda, szintén kínai bótból.

Gertrude Stein írja valahol, hogy egy kép vagy háromszáz, vagy pedig háromszázezer frankba kerül, és ez kissé átalakított formában (más szám és más pénznem, de az elv stimmel) a cipőimre is igaz. Ez itt például 2500 magyar forintokba fájt. Nájsz.

Ja, és két héttel ezelőtt én is felültem a modern világ bolondvonatára.

Majdnem harminc éve dohányzom (konkrétan 29, de kinemszarjale), és eddig kimaradt az életemből a hevítőrudas miskulánciák világa, de úgyszintén még Bécsben végre elmagyarázta nekem az előnyeit valaki, aki még az enyémnél is hosszabb ideje tartó, ráadásul napi harminc szálas bagózásról szokott át rá. Úgyhogy most ez van, eggyel több ketyerénél kell állandóan arra figyelnem, hogy mikor merül le, de Fapipa, a mobilom, az újratölthető elemekkel működő tündérpilácsom, Maci lézerpointere és az MP3-lejátszóm után már úgy kezelem ezt az egészet, mint a Project Runway valamelyik évadában a négygyerekes divattervező csaj, aki a verseny közben tudta meg, hogy az ötödikkel terhes éppen.

Akkor most teljes energiával ráfordulok az élet élvezetére, például félreteszem azt a kurva futtert, és felpattintok egy sört. Holnap is van nap.