Gyermekkorom egyik kedves szava ez, nagyjából annyit tesz, hogy “lüke”. Ma reggel, amikor a szekrény előtt álltam, hirtelen eszembe jutott, mégpedig azért, mert benyúltam a farmerek közé, aztán kivettem ezt, ami most rajtam van, és nem emlékeztem rá. Lövésem sincs, mikor vettem, hol (nyilván turkálóban, mert máshol nem veszek gatyákat, azazhogy 2015-ben vettem kettőt a jénai CundÁban, de értitek), mióta várja, hogy felvegyem, volt-e már egyáltalán rajtam, satöbbi, satöbbi, szóval csak álltam ott, mint Nemtudomka, amikor a kezébe varázsoltak egy fagyit, és csak annyit tudott erre válaszolni, hogy “E-bö-bö-bö”.

Rendet kéne vágni abban a ruhatárban. Nagyon. Pláne hogy én most épp egészen rendet-vágott állapotban vagyok, kozmetikus és hajfestés után, ehhez képest a szekrényem, jáááj.