A “baleknak születni kell” példabeszéd-gyűjtemény újabb lapján vagyunk, ezúttal azért döngetek ki a zegernyébe a jó meleg lakásból, hogy az egyik szakdolgozómnak kivegyek egy könyvet a könyvtárból. Tény ami tény, nem árt néha kidugnom a képem az utcára, mert kezdek csendben megpudvásodni az órabeosztások és megfigyelési szempontok tengerén evezgetve.

No sebaj, a komplett jövő hetem egyetlen maratoni gyakorlatkíséretből fog állni, amikor minden nap be kell pendliznem a székesfőfaluba, és már csak sötétben érek haza. Lesz ez még így se!