Kicsit nagyon elegem van ebből az időjárásból, pláne ha azt nézem, tegnap belengették nekünk a mézesmadzagot,

de mára kiderült, hogy ez tényleg csak mézesmadzag volt, merthogy beborult, és megint esik. Valamiért ettől most a szokásosnál is nyűgösebb vagyok, és derámaian rottyant állapotomon az se segít különösképpen, hogy a zanyatermészet megint megjelent a tompa kis fűrészkéjével kezelésbe venni a medencecsontomat. A zanyatermészet bekaphatja. Ma délután mentem volna masszázsra.

Mindehhez az időjárási viszontagságok további peripeteiákat is becsűröltek az életünkbe, merthogy a Balfékek Királya, aka dr. dr. Bubó megint formában volt, és tegnapelőtt este elzúgott hazafelé jövet, amikor a vizes járólapokat kikerülendő rátalpalt a vizes fűre. A bal lábával már azelőtt se volt minden passzent, most viszont esés közben sikeresen aláfordult a bokája, úgyhogy azóta olyan délcegen sántál körbe a lakásban, mint egy közmondásbeli kutya. Úgy fest, megint én vagyok az egyetlen hadrafogható és mozgatható példány a háztartásban, például el kéne jutni egy boltba is, de a legközelebbi nekem egy kilométerre van gyalogláb az esőben, és nehemahakaharom.

Mondhatnám ugyan, hogy sebaj, kint ugyan szortyog az ég, de nekem itt van az én kicsiny likam a meleg pilácsaival,

csakhogy itt meg ordenáré kupleráj lakik és harmincöt befejezetlen projekt. Vagy harminchat.

Jahahahaj, de nyűgös vagyok én máma.