Tegnap este megjöttek Sisera hadai. Azóta mintegy felfokozott twixtmas üzemmódban vagyunk, amikor az ember asse tudja, hányadika van, milyen nap, és őt hogy hívják. Az imént elmentem a “gyerekszoba” ajtaja előtt, ahonnan hangos és égre kejátó sirámok törtek fel éppen, de amikor megkérdeztem, hogy “mi ez a nyávogás?”, rögtön olyan csend lett, mint egy kriptában.

Mindenesetre én kiadtam a parancsot, hogy 11:30-kor kimegyünk sétálni, akár jönnek, akár nem. Azt hiszem, jönni fognak, a nyávogás ugyanis más frekvenciára kapcsolt, és olyanok hangzottak fel, hogy “holacipőm”.