Tegnap este azon leltem magam, hogy konkrétan az ujjaimon kezdem számolgatni, még mennyit kell tanítanom, hány tárgyból, hány kontakt órát, és hányszor kell eldöcögnöm Esztergomig meg vissza ezen a csodálatos 880-as menetszámú ekvipázson. Mit ne mondjak, szinte csak sűrűsödik ez a félév vége, ezen a héten pénteken is tanítok, jövő héten pénteken és szombaton is, az pedig vajmi kevéssé vigasztal, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, aki már nagyon vágja a szantit.

Valahogy már megint az van, hogy a jövő sem a régi, de a jelen is olyan, mintha már megéltem volna kétszer-háromszor, a RK megint elutazott (ezúttal Bécsbe), a macskák meg, nos, ők macskák.