RSS

október 2022 havi bejegyzések

10/44 – Máásik

Megyek a fényzőgépek kórházába, mert állítólag nagyon kiabál utánam az a masina, amit tisztíttatni adtam be. Vajon hogy fogom elmagyarázni majd neki, hogy van mááásik, vajon hogy.

Ha senki nem tojik bele a palacsintácskámba, igazi, veritábilis hétvégét tudok tartani, és az ránk is fér, mert a kazettás magnót még mindig nem próbáltam ki, és tegnap turkáltam magamnak egy túl nagy virágos ruhát meg egy túl kicsi csíkos pólót, a kettőből meg csinálni akarok valami hordhatót. A szövetgombáknak is ideje nekiugrani.

Most viszont futok elfele, hogy minél hamarabb visszajöhessek álmodozni a ficnijeim és átalakítandóim közé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/14 hüvelyk eská, ősz

 

10/43 – Fakanál

Ma úgy megyek dolgozóba, hogy a táskámban van a RK három kiszuperált inge meg négy frissen vásárolt fakanál. Az élet egyre hülyébb, és én igen elszántan próbálom élvezni a hülyeség azon részét, ami élvezhető.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/13 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

10/42 – Jelenlét

Én még mindig a lektorálást utálom leginkább a világon, bár majd ha befejezem, valószínűleg hátrébb lép kicsit a listán, a pacal meg a magyar köznevelés szétbarmolói pedig előbbre (bár ez utóbbiak most sincsenek nagyon hátul). Hajnal óta ezzel a rézbaszással tökölök, mert délig mindenáron be akarom fejezni.

Legalább annyi, hogy valamikor reggel hat környékén mindkét szőrös családtagom megtisztelt támogató jelenlétével, és kivételesen éppen le se rugdostak semmit az asztalról. Igaz, addigra már adtam nekik reggelit.

Nem akarjátok látni ti aztat, ahogyan én most kinézek, nem akarjátok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/12 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

10/41 – Horány

Jaja, az az irány. Nagyjából.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/11 hüvelyk eská, ősz

 

10/40 – Realizál

A mai napra az volt a nagyon-nagyon tiszteletreméltó tervem, hogy dolgozni fogok, mégpedig abban a tudományos tevékenység kategóriában, ami tanulmánykötetbe szánt irományok szakmai és nyelvi lektorálást képezi, s mely nélkül nem adatik lehetőség a minőségbiztosítás sztenderdjeinek realizálására.

Csak néhány oldalnyit olvastam-javítottam még ki, de már most úgy fogalmazok, mint egy tudományos idióta. Hogy az az édes jó, útszélen bicikliző bádogKrisztus rúgná valagba a grafomániában szenvedő akadémiai nikkelbolhákat, de csapatostul, ha megkérhetném.

Nesztek inkább egy tegnapi Maci, hát nem cukker. És olyanokat se ír, hogy egyrésztmásrészt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/10 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

Eská 10/5 – Pitykélés ajiba

Van nekem ez a kipitykélt kabátom, anutám meg kedvet kapott ahhoz, hogy neki is kipitykéljek unalmas egyszínű kabátokat. Még van a szekrényben egy szürke, ami az enyémhez hasonlatos módon sárga pitykélést kap majd, de az téli. Úgyhogy a szezonális helyzetnek megfelelően előbb ezt pitykéltem ki, ni.

Maci is segített. Leginkább persze azzal, hogy nem akadályozott a melóban, de macskáéknál ez sem kevés.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/09 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, ősz

 

10/39 – Őszike

Vasárnap, galéria.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/09 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria, macs, vasárnap, ősz

 

10/38 – A Piacjáró Csigafutam

Fijajim, én úgy ki vagyok dögölve, mint egy kutty. Az új vaterás fényzőgépem viszont ölég jó.

Kidögölve azért vagyok, mert a Repülő Kutató úgy döntött, hogy lemegy a piacra. Mivel éppen itt van a zanyám, ő is jött velünk. Na mármost normál körülmények között mi általában ordítozunk a RK-val, hogy menjen már lassabban, a hétszentségit neki, de ezúttal így nézett ki a processzió, és csekély másfél óra alatt sikerült le- meg felvonszolnunk magunkat.

Nyilván három hét után már benne volt a lábában a bugi, hogy neki ki kell mennie, de hát ebben a tempóban haladni még fárasztóbb, mint rohanni utána.

Most megpróbálok valami produktívat is csinálni, ha el nem alszom a folyamat közben…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/08 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

10/37 – Amennyi

Azt szokták mondani, az ember annyi idős, amennyinek érzi magát. Nos, mindent összevéve most vannak olyan alkatrészeim, amelyek nyolcévesnek érződnek, vannak, amelyek nyolcvannak, és olyanok is, amelyek tényleg negyvenhétnek.

Boldog szülinapot nekem vagy mi a tosz.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/07 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Eská 10/4 – A zöld szoba

A héten gatyába ráztam végre a vendégszobát, hurrá. Kezdhetném az “ilyenvolt”-tal, de az mégse akarózik, hogy a legrosszabb állapotát mutassam a nyitóképen, szóval tessék, így néz ki most az ablak az új polcokkal meg a többi kedves kis maszattal: tomték, mécsestartók házilag horgolt mécsesüveg-zokniban, a RK gyerekkori macija és más plüssök (köztük az Yves Rocher macifejű mókusa), egy eská átfestett képkeretben egy Rófusz Kinga-képeslap, a piacon vett kis csuporban zsírkréták, az ablakpárkányon pedig a macskás bögre mögött egy Turkuban turkált (komoly) kéteurós váza, amelyben a nyírfánk egyik ága van házipipikkel. #esztétikám, írhatnám ki az instára, ha volna nekem olyan. Mármint instám. Esztétikám, az van. Ilyen:

Ezt a szobát már elég sokat mutogattam különféle fázisaiban, de két nappal ezelőtt speciel ilyen volt, félig lomtár, félig műhely, és mindkettőnek rettenetes:

mostanra meg ilyen lett:

Még nincs teljesen kész, persze. Itt sose mernék semmiről olyat mondani, hogy “teljesen kész van”, mert egyrészt ugye bármikor átfesthetek bármit borsófőzelék színűre, másrészt meg tényleg elég pontos terveim vannak arról, mit fogok még itt elkövetni. Ott a pöttyös komód fölött például az a nagy zöld falfelület szinte áhítozik arra, hogy felcsapjak rá valami képet vagy falvédőt vagy mit. Én már tudom is, hogy mit, de előbb még meg kell csinálnom. És kell majd ide valami szekrényféle is, bár az én vendégeim hajlamosak utazótáskából vagy bőröndből éldegélni, még a legrendesebbek is.

Mindenesetre most már anyám ott alszik benne, úgyhogy egyelőre lakhatónak tűnik, a többit meg majd kipörgeti később a nagy szerencsekerék.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/07 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, projekt, ősz

 

10/36 – Csere

Ma csak háromnegyed négy óta pörgök, de most leültem ide ágyneműcsere közben, és úgy érzem, nem bírok felállni.

Engem is lecserélhetne valaki egy friss darabra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/06 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, ősz

 

10/35 – Magnó

Azt hiszem, a szokásos “van egy szabadnak mondható hetem, aztán egyre fáradtabb vagyok tőle” szituációval nézünk szemközt: nekifeküdtem a vendégszobának, hogy gatyába rázzam, mert holnap megérkezik anyám, és perpill még az ágyon is fahulladékok halmozódnak. Közben anyósom támogatásával megejtettem a heti nagybevásárlást (a RK már tud ülni is, nem csak feküdni, de ott még nem tartunk, hogy ezt egy autóban is végre tudná hajtani), meg sütöttem kenyér.

Meg pakoltam, meg szabtam, és kimostam két gépnyi ruhát, mert azzal csúfosan el voltam maradva.

Közben megjött a vaterázott nekem-új varrógépem is,

Kátya barátnőm szerint úgy néz ki, mint ami előző életében kazettás magnó volt. Igazsága vagyon, mi tagadás. Kipróbálni még nem volt rá idő (mármint azt leszámítva, hogy működik), mert tényleg el vagyok havazva cefetül.

Ma délutánra be akarom fejezni a vendégszoba gatyába rázását, hogy aztán nekifekhessek a kazettás magnó macerálásának. Remélem, legalább a macskák hagyni fognak kibontakozni, tegnap legalábbis ilyen békében ücsörögtek egymással.

Hat egész percig tartott, de ne legyünk telhetetlenek.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/05 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, projekt, ősz

 

10/34 – Hölgyek öröme

Van Zolának egy regénye, az Au bonheur des dames. Igen érdekes stiláris kísérlet a maga nemében. Romantikus naturalizmus, avagy fából vaskarika: a szereplők ugyan nagyrészt úgy dugnak összevissza, mint a megvadult baknyulak, és időnként valaki kiköpi a tüdejét egy dohos párizsi házban, ahol öt generációra visszamenően elvitt már mindenkit a tébécé vagy az alkoholizmus, de közben van egy Hamupipőke-történet is benne, amelynek végén az erény elnyeri jutalmát, sálálá. A regény valódi fő- és címszereplője azonban igazából a Hölgyek Öröméhez címzett divatáruház, ami ugyan egyrészt egy baljós, csámcsogó és böfögő leviatáni szörnyeteg, ami felzabálja a dolgozóit meg végül az egész kerületet is, másrészt viszont elbűvölő, színes, illatos és taktilis. Kimerítő, barokkos leírások vannak anyagokról, csipkékről, dekorációról – egyszer egy komplett leltárt végigkísérünk, miközben az eladók hülyeségekről beszélnek (pénz meg dugás, nagyrészt ekörül forog az egész világuk), és több alkalommal is vannak nagy szezonális árucserék meg újranyitási ünnepségek, amikor ibolyavíz csobog szökőkútban a parfümosztályon, a kesztyűkből alpesi házikót raknak össze a dekoratőrök, és az egész plafon napernyőkkel van beborítva. Zola a fogyasztói társadalomról ír a fogyasztói társadalom előtti időszakban, és annyira frappáns helyzetleírást ad róla, hogy ebben a pillanatban csak egyetlen hozzá hasonló jut eszembe: Joyce Carol Oates Luxusvilágában az a jelenet, amikor az anya fél óra hosszat rendel telefonon, groceries, y’know, a vécépapír pedig legyen rózsaszín és sárga, mert az megy a fürdőszobához. Épp csak mindezt Zola csekély nyolcvan évvel Oates előtt teszi, chapeau.

Ámde nem azért kezdtem én erről beszélni, mert a Rougon-Macquart ciklus ismertebb darabjairól akarnék kiselőadást tartani, hanem mert a zolai áruházban nem csak áruk és eladók vannak, hanem törzsvásárlók is. Túlnyomórészt olyan lótuszevők, mint akik manapság Glamour-napi kuponokkal szaladgálnak. Az egyik epizódszereplő valahol vidéken él eltemetve, és minden garast az élére rak, a háztartáspénzen spórolgat, aztán pár havonta kiszabadul otthonról, felutazik az Au bonheur des dames-ba, és ott elveri válogatott hülyeségekre. Na az vagyok én. Majdnem.

Itt még a soppingolás sose ment a háztartáspénz rovására, mert én máshogy vagyok bekötve, de most már kezd afféle tradícióvá válni, hogy pár havonta elfut velem a szekér, és akkor nagy beszerzőnapjaim lesznek hirtelen: ötfűszer-keveréket veszek meg fehér miszót meg tofupuffancsot, feltöltöm a siralmasan megfogyott kozmetikum-készleteimet, és fonalakat vásárolok. Ilyenkor szoktam bemenni turkálókba, meg ha már úgyis Szentendrén esz a penész, kihasználom a lokális előnyöket, és egyedi bögréket meg más bizbaszokat szerzek be. Most is éppen egy ilyen korszakban vagyok, ami valószínűleg szorosan összefügg azzal, hogy pénteken lesz a születésnapom, és ilyenkor igenis gondoskodom arról, hogy olyan ajándékokat kapjak, amilyeneket szeretnék. Ha ezt úgy tudom legjobban összehozni, hogy én magam veszem meg ezeket az ajándékokat, hát akkor úgy.

Sok beszédnek sok az alja, mutogatok nektek Dógokat inkább, mert magamat amúgy igen mérsékelten tudom mutogatni, az önfotózós gépet tegnap ugyanis bennfogták a szervizben. (Megjegyzem, este gyorsan rendeltem magamnak egy hasonló nekem-új gépet a vaterán, mert gyanakvó vagyok, és most egyébként is önajándékozási idő van. Vateráztam egy nekem-új varrógépet is, arról is beszámolok majd, ha megjön.)

Szóval, a Dógok (a kajaelemeket leszámítva, a tofupuffancsot és társaikat már elpakoltam):

Ez mind tegnapi, leszámítva a kis akasztós rókicát, akit Esztergomban vettem múlt héten, mert… mert csak.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/04 hüvelyk ajándék, eská, turkálgat, ősz

 

Intermezzó – Októberi eská-lehetőségek

Mivel amúgy se érek rá semmire (höhö), annyi ötletem van mindenféle izébigyókra, hogy az már nevetséges. Holnap ugyan ruhákat fogok varrni magamnak (Szaharába homok, de ezt már megszoktuk. Átkozottul ideje belenyisszantanom a rókás anyagba, már két hete odázódik a meló), mindeközben viszont új hülyeségeken is töröm a fejem. Az alábbiak közül melyekre lennétek kíváncsiak leginkább? (Ne tessék aggódni, ha esetleg nem érthető, mikről delirálok, az én készülékemben van a hiba.)

Kíváncsi vagyok, mit gondoltok…

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/03 hüvelyk eská, projekt, ősz

 

10/33 – Ajtó

Az ilyen csudálatos, átmenetinek nevezett időjárások gyakorlatilag negyedórán belül mennek át valami teljesen másba, hát nem csoda, hogy ilyenkor sose tudom, mi a fenét vegyek fel. Apámnak persze erre mindig az volt a válasza, hogy a budiajtót, de nyilvánvalóan nem gondolta végig, mert akkor még mindig ott a kérdés, hogy kilinccsel kifelé vagy befelé.

Mára lótifuti napot dobott a kocka, bependlizek a székesfőfaluba fonalakért, kozmetikumokért és még ami szembejön. Mindeközben pedig megpróbálom kipucoltatni két, egyre romosabb és koszosabb fényzőgépemet is, mert ha ezek így folytatják tovább, csak Fapipa marad, márpedig attól mentsen meg mindannyiunkat a nagy manitu.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/03 hüvelyk ajándék, eská, ősz

 

Eská 10/3 – Zöld fal, zöld polc

Imádom, amikor egy terv összejön.

Ezúttal is a szokásos Mosslanda képtartóból indultunk.

Alapozó, festékecske, szivacshengerecske, vízszintező, fúrógépecske, tipli, csavar, miegymás. Me happy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/02 hüvelyk újracucc, eská

 

10/32 – Eccerű

Újabb vasárnapi galéria, nagyrészt Fapipától, de van benne ezúttal egyéb is, mert tegnap feltöltöttem a fényzőgépről a cuccokat, és most már nem fogom szétválogatni, melyiket mivel lőttem. A tradícióknak megfelelően van benne flóra, fauna, tarkabarkák meg kaja. Az élet eccerű kis örömei.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/10/02 hüvelyk ajándék, eská, galéria, macs, vasárnap, ősz

 

10/31 – Elvek

Já, ilyen az én őszi esőben piacra vonulós öltözékem.

Ha nem tetszik, mutatok mást. (Vö. Groucho Marx: “Ezek az elveim. Ha nem tetszenek, mutatok másokat.”) Ebben vonultam el tegnap kutatókéjszakázni, táskámban csicseriborsóval és fogpiszkálókkal, rajtam meg a Muzsika Hangja és más válogatott diverziók.

Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nem jódliztam a közönségnek.

A fotóim most már nem néznek ki sehogy se délutáni napfényben, sem délelőtti esőben. Megette a fene az egészet, mondhatni, de most már elvi kérdés, hogy néha én is itt legyek ezen a blogon.

Vagy nem, mondaná Groucho Marx.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/10/01 hüvelyk újracucc, eská, ősz