Mármint az első tancsinap a félévben, és rögtön 5ször 45 perc. A mai áldozatok, levelezős gyivákok, már ismernek engem, mint a rossz pénzt (túlnyomórészt harmadévesek, mutatóba pár másodévessel), úgyhogy szemük sem fog rebbenni a kantáros ruhámtól, jajsárga tornacipőmtől és felemás zoknijaimtól.

Ma amúgy sem én leszek a szenzáció, hanem ez:

Ó, elfelejtettem mondani: a mai első tancsinap Bábkészítés. 5ször 45 perc Bábkészítés. Mit vettem én a nyakamba, te jó ég, és hol volt az én normális eszem. És hogyan fogom mindezt elhurcolni Esztergomba? (Simán. Van szatyrom épp elég.)