Halleluja, végre átértem az előszobának arra a felére, amit apró lépésenként már másfél hete adjusztálok. Rá is fért, de nagyon. Az oldalajtónál például ezt kellett megoldanom:

Ez itt persze már az azutáni állapot, hogy nekiestem spaklival meg az összes többi kézreeső tárggyal, mert a glettgipsz instrukcióiban az szerepelt, hogy “a laza vakolatot eltávolítjuk, amíg szilárd felülethez nem érünk”. Hát én nemtom, miből épült ez a fal, de egy ponton attól tartottam, kilyukadok túlfelül. A vakolat amúgy attól döglött meg, hogy kilazult a szigetelés az ajtónál, és az eső befolyt mellette. A problémát ugyan már vagy három éve orvosoltuk, de a laza vakolatot nem javította meg senki. Na de most!

Nem mondom, hogy pusztán ebbe a likba ment bele fél kiló glettgipsz

(négy rétegben, mert mindig előbb megvártam, amíg megszárad az előző, hátha így tartósabb lesz, mint ha csak becsapkodnám nagykanállal), hanem ha már nekifogtam, leszereltem az oldalfalról a korlátot, és az összes likat, repedést, zúzódást befoltoztam.

(Ja, az ott egy Poci. Rohadt nehéz úgy melózni, hogy mongúzok keringenek körülötted, időnként muszáj is volt kizárnom a bandát.)

Lecsiszoltam, belepcsegtettem diszperzites alapozóval, aztán elmentem borfesztiválni. Ma reggel már nem halogathattam tovább a munkát, úgyhogy felraktam mindenhová a maszkolószalagokat, aztán uccuneki.

Ezúton szeretném feltenni a kérdést, hogy mégis mi a nyavalyát csináltak ebben a nyomoruilt előszobában a kontárok, és mi a bokámért kell nekem irodalomtörténésznek, jövendő óvónénik óvónénijének, esszéistának, nevelésszociológusnak és általában is papucs orrán pamutbojtnak jobban odafigyelni arra, hogyan hanyigálom tele festékkel a falat, mint olyanoknak, akik amúgy ebből élnek. Na mindegy. (Balról az én munkám, jobbról a szobafestő brigádé.)

Úgyhogy ezzel harcoltam végig a délelőttöt, és nem volt kicsiny meló, mert a terület ugyan aprócska, de folyton attól rettegtem, hogy lebucskázom a pincébe (a lépcső bal oldalán nincs korlát, miért is lenne, a jobb oldalán meg volt, de azt leszereltem a festéshez).

Mindenesetre most már kész van, fel is pucoltam mindent, kegyelettel kidobtam a maszkolószalagokat, és végre, végre hajat is mostam. Az is rámfért.

A lépcsőház meg most így fest, ni:

Én lenni nem teljesen elégedetlen.