Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor a mintás anyagodon 47 centisek a mintaegységek, ráadásul azt is ki kell találnod, merre forgatod őket és milyen módon, az egyszínű anyagodra meg úgy tudod legegyszerűbben rámérni a szabásminta darabjait, ha az egész négyméteres darabot végignyújtod a folyosón. Mindeközben persze folyamatos küzdelmet kell vívnod Erikkel, Bélával meg a saját rottyant fizikumoddal, nem is beszélve a macskákról, akik mindig ott vannak, mint a mongúzok. Azt ezek után meg nyilván mondanom sem kell, hogy ábrándosan úgy vágtam ki az oldaltámlára a darabokat, hogy túl rövidek lettek (pedig mindent kétszer vagy háromszor lemértem vágás előtt), és további egy óra munka kellett, hogy be tudjak ügyeskedni bele egy megfelelő méretű toldalékot, a fekvőfotel-részre a komplett huzatot össze kellett varrni, mielőtt felhúztam, és minden félcenti számított, összesen vagy ötszáz kisbélát béláztam bele a produktumba, a szőrös disznók meg rögtön nekiláttak tönkretenni az egészet.

Sok beszédnek sok az alja, galériát a népnek!