Ha tegnap kellett volna ilyen hideg cseperben elindulnom hatkor, kissé morcos lettem volna. Igaz, most is morcos vagyok kissé, mert ma hajnalban az előzetes tervek szerint a temető mellé mentem volna látogatóba. Májusi hajnalon az mindig jajbeszép – kamatyolnak a csigák, illatozik a bodza, én meg ott akrobatikázom a narancssárga nyelű Fiskars csirkevágó ollóval, aztán az egésznek a végén egyszer csak lesz szörp. Hát most várnom kell addig, amíg nem száradnak meg kissé a virágok.

Tegnap, mikor hazajöttem, ez fogadott,

Mackó teljes hedonista üzemmódban, Pockó dettó.

Stirlitz akkor még nem sejtette, hogy másnap reggel/hajnalban a bidesek összehúznak minden szőnyeget a lakásban, és addig denszelnek az asztalán, amíg fel nem kel reggelit adni nekik. Á, dehogynem sejtette, Stirlitznek lenni tapasztalat.

(Mostanra sikerült mindent kimosnom, amit a múlt héten turkáltam, úgyhogy talán még ma sort kerítek a bemutatóra is.)