Mostanra már mindannyian tudjátok (ugye?), hogy én hajlamos vagyok barokkos túlzásokra és végtelenített nyivácskolásra, de amikor tegnap a szúnyogcsípések miatt nyavalyogtam, az nyomába se ért a valóságnak.

Ez a valóság:

Engem tényleg csúful megrágcsált valami, és szúnyognak kellett lennie, hacsak nem tanultak meg zümmögni a cápák vagy a vámpírdenevérek.

Persze ez az egész mind luxusprobléma, van a világban nagy baj bőven. El is kullogok másik luxusproblémám irányába, ami arról szól, hogy alig van kockás holmim. Ezt legalább tudom orvosolni.