Vissza kell mászni a lóra, hejj, muszáj felgyűrnöm a ruhaujjam, és belefeküdnöm a tennivalóimba, emellett ideje felemelkednem a fenekemről, és minden nap kimászni a házból, mert D vitaminnal leginkább pezsgőtabletta formájában találkozom, és ez így nem oké.

Ma csak igen lájtosra vettem a figurát, át az út túloldalára, majd vissza, de a legrövidebb expedíció is tartalmazhat meglepetéseket, a kínai bótban például láttam egy olyan illatgyertyát*, aminek az volt a fantázianeve, hogy “Winter reindeer”**.

Háát, kedveszkéim, én nem tudom ugyan, pontosan milyen szaga lehet egy téli rénszarvasnak, de nem biztos, hogy kedvtelve szagolgatnám. Bár a szakirodalom szerint számos jó tulajdonsága van neki, a szaga, az ööö, nem tartozik ezek közé.

Erre a szakirodalomra gondolok (tessék kattintani nyugodtan, ide nem tudom beágyazni igazából, de a szakirodalom ott van, tutira):

* Azt ugye nem gondoltátok, hogy egy olyan helyen, ahol van illatgyertya, nem nézek be a polcra.

** Nem, nem vettem meg. Az ilyen merénylethez még nem voltam elég erős.