Még mindig utoljára a reményhal, bár tegnap egészen vidáman alakult a továbbiakban is a napom: elvágtam egy papírlap szélével az ujjam (én, aki komplett bútorokat képes összeszerelni és/vagy eltoligálni különösebb külsérelmi nyomok nélkül), aztán miután kitakarítottam a Bűnök Barlangját, ráráztam a frissen porszívózott szőnyegre egy szétesett párnát, és mikor bánatomban lecsüccsentem csipszet enni, sikeresen ráültem egy darabra, ami kipotyogott a zacskóból. Krccs, reccs, plusz a zsíros folt utána. Pfuj.

Viszont, mint mondtam, továbbra is a reményhal.