Az éjszakáim lényegében olyanok, mint egy-egy mozimaraton. Elragadóan hülye álmokat szoktam látni, sokszor nyomasztóak, néha viccesek, de unatkozni még éjjel, alvás közben sem szoktam, no. Ezúttal például megint ott voltam egyetemista koromban, és valamiért rettenetesen erős igényem volt arra, hogy elfogadjanak a tétékások, úgyhogy folyton a fizikusok kocsmájában csocsóztam, szabad időmben pedig gitáron gyakoroltam, hogy egy csupa fizikus meg matematikus lányból álló punkbanda felvegyen basszerosnak, de persze reménytelen volt az egész, se csocsózni nem tudtam jól, se gitározni, és én voltam az, aki utoljára nevet minden viccen, mert nem érti. Áuáuáu.

Voltaképpen még ez is felüdülés volt a mostanság szokásos álmaimhoz képest. Valószínűleg mostanra ütött be nálam a pandémiás fáradtság, ugyanis egy egész éven keresztül megúsztam, hogy a szopornyicáról álmodjak, de az elmúlt néhány hétben folyton előszüremkedik valahogyan. A legtöbbször valamilyen, a maszkokkal kapcsolatos kínos helyzetbe keveredem bele. Az egyik visszatérő motívum, hogy van rajtam maszk, de senki máson, az emberek meg furán néznek, amitől én kezdek elbizonytalanodni, hogy jó helyen és időben vagyok-e, mert lehet, hogy már elmúlt a pandémia, de az is lehet, hogy még be sem következett. A másik visszatérő motívum, hogy valahol menet közben elvesztem a maszkom, és muszáj szereznem egy másikat, úgyhogy bemegyek mindenféle hülye helyekre, hátha ott lehet kapni, aztán bezáródom, és nem tudok kijönni, esetleg olyanokkal futok össze, akik direkt azért vannak azokon a mindenféle hülye helyeken, mert nem akarnak velem találkozni.

És folyton fázom. Ezt nem álmomban, hanem ébren. Szent György napja van, kuruttyolnak a békák, bimbóznak az orgonák, én meg még mindig nyafogóruhában, sőt azon gondolkodom, hogy varrnom kéne még néhányat.

A helyzet persze a maga röhejességében épp elég szomorú (esetleg fordítva), de a piacon tavaszi micsodácskák vannak, tegnap pedig apósom megjavította a termosztátot, úgyhogy végre évek után van igazi forró vizem. Nagy optimizmusomban ráadásul vettem egy tubus ötvenfaktoros napvédő krémet is, szóval nem mondhatnám, hogy pesszimista vagyok a végletekig. Csak egy kicsit.