Alig múlt reggel nyolc óra, és én már végeztem négy szakdolgozó produktumainak* átolvasásával. Ha más nem is, ez már mindenképpen arra mutat, hogy kezd visszatérni belém az élet, vagy legalábbis annak halavány visszfénye.

Az elmúlt harminchat órából kábé harmincat átaludtam, és a tegnapi nap akkor érte el csúcspontját, amikor este kilenckor én azon kezdtem nyafogni, hogy lázam van, a Repülő Kutató viszont, aki a csuklóhőmérő nagy híve, szentül állította, hogy nincs. Végül annyira nyafogtam már, hogy kénytelen volt átkúszni a szomszédba lázmérőért. (Nekünk azóta nincs lázmérőnk, amióta ugyanabban a szomszédban elrontották. Igen, testületileg mindannyian idióták vagyunk ez alatt a helyrajzi szám alatt.) A lázmérő persze azt mutatta, hogy 38,4, amitől a Repülő Kutató istenesen beszart, és visszament a szomszédba, hogy kérjen egy kis NeoCitránt is. (Ja, az sincs itthon. Mi azt hittük, hogy van, de nincs.)**

Na hát ha van valami, amit én általában igen nagy undorral és siránkozva fogyasztok, az a NeoCitrán, de tegnapi állapotomban boldogan és cuppogva ittam meg, amitől a Repülő Kutató talán még annál is jobban beszart. És ezek után én megettem egy szelet szalámis-sajtos-vajas kenyeret, megmostam a fogam, majd beledőltem az ágyikómba, és ezt az éjszakát is végigaludtam.

Most épp láztalan vagyok, ámbár kissé nyamvadt, és nem ma kezdek el félmaratonokat futni, de asszem, megmaradok. Kint csábítóan fütyörész a tavasz,

és a cseresznyefa is virágzik, hollári hó.

* A legegyszerűbb, ha a “produktum” szót használom rájuk, mert nemcsak hogy a készenlét különböző fázisaiban állnak a művek, de a színvonaluk is jelentékenyen ingadozik. Az egyik lánykának ezúttal már vastagított betűkkel írtam meg, hogy “A jegyzetszámoknak (az a kis szám, ami az idézethez kapcsolódik a szövegben, és a lenti lábjegyzetre mutat) mindig az idézet vagy parafrázis után kell következniük.” Következő állomásunk a vastagított nagybetű lesz.

** Ööö, de mégiscsak van. Egy egész dobozzal. Ma reggel már vissza tudtam emlékezni rá, hová tettem.