Meg voltam győződve arról, hogy tavaly ugyanilyenkor volt egy ugyanerről szóló bejegyzésem, de nem találom, szóval vagy a memóriám akadoz, vagy pedig mostanra már sok volt a világ ciklikusságából meg a temérdek dezsavűből.

Várok, mint egy zacskó kopott gyöngy, várom, hogy az ovikból válaszoljanak a levelemre, hogy a diákok küldjék a szakdolgozataikat, hogy kinőjön a fű, meg hogy a futár meghozza az anyagokat, amiket idegen fődről rendeltem meg egy királyi váltságdíjra elég pénzért. Olyan messzi idegen fődről, mint Csehország, ahová a lópikula se tudja, mikor jutok el legközelebb.

Francba, itt a klasszikus graffitivel szemben nemhogy már a jövő se a régi, de épphogy pont olyan, mint egy évvel ezelőtt.

Jaj, de rémes egy vircsaft ez, Istenkém.