A nagycsütörtököt mindig rosszabbul bírtam a nagypénteknél is, ezekben a viharos időkben meg pláne piszok nagy erőfeszítés kell egy átlagos szerdához is, hát még ilyen sötét ünnepnapokhoz. Próbálok hát minél több kedvesszépjó bármit gyűjteni magam köré: a napkeltét,
a tegnap sütött seeleneket, amelyeket meglepően kevés morgással és vicsorgással állítottam elő (nekem lenni seelenekkel tapasztalat),
a ház előtt vadul virágzó fosókaszilvát,
meg persze a szőrös hátramozdítókat,
akik keményen dolgoznak azon, hogy legyen nekem elfoglaltság,
ezt a rengeteg szöszmószt például egyetlen kis 80×120-as szőnyegből szedtem ki.
Szóval valahogy elketyeg ez a nap is, meg ez az éjszaka is, és én megint erős kísértést érzek, hogy enkezűleg levágjam a hajam, de hát ez a kísértések évada, úgyhogy inkább ráülök a kezemre holnapig. Vagy nem.
Minden nap más - mindennap más 
gittabry
2021/04/01 at 15:37
A seelenek helyett sziréneket olvastam… Jól néznek ki. 🙂
mák
2021/04/01 at 15:54
Ezek afféle tönkölyös sváb bagettek. A tészta egy ponton viszont teljesen folyékony, szóval elég sok morgás van vele.
Esztina
2021/04/02 at 10:05
Kíváncsi vagyok, hogy a Seelent itt most élesztős vagy kovászos előtésztával készítetted-e. Hm? (Én kovászossal szoktam, és a végeredmény bélzete kevésbé tömör, ellenben tényleg szitkozódni késztetően folyós…)
mák
2021/04/02 at 10:12
Kovászos. Annyit változtattam viszont a recepten, hogy hozzáadtam még néhány evőkanálnyi lisztet, mert elegem volt a káromkodásból. 🙂
Esztina
2021/04/03 at 10:16
Én vizes helyett olajos kézzel merem a tepsibe, és útközben tekerek párat a folyós tésztán, így olyan lesz, mint egy karcsúbb gyökérkenyér, és belül jó laza és bubis marad 😉