Ma a Down-szindróma világnapja van, amihez felemás zoknikkal szoktak csatlakozni, és nálam ennek ugyan vajmi kevés a sportértéke az elmúlt években, de azért tessék.

Já, ez itt egy vadiúj pár felemás zokni, a múltkor rendeltem még néhányat magamnak ajiba, mert ez azért mégiscsak más kicsit, mint a sapkák, táskák és cipők, amiket elsősorban odakintre hord az ember, ezek itt bent is elketyegtethetők. Mindemellett rendeltem cipőt is, mert tényleg a remény hal meg utoljára.

Ezzel én (házi) tornacipőt húzok a tappancsaimra, majd balra el, mert két-három mosógépre való koszos holmi köszörüli a torkát az emeleten. Maci marad, és neki cipő se kell, a háztartási munkálatokban pedig jusse fog részt venni.

Bár lehet, hogy addig jó nekem.