Ma reggel lényegében saját magamat lőttem lábon, de minden jó valamire, ha másnak nem, akkor elrettentő példának. Úgyhogy, kedveszkéim, teljes pompájában bemutathatom, miért nem használok én hajszárítót.

Porszívót, na azt használnék. Nék.

Nyilván velem van a baj, én pakoltam be a macskáknak szánt párnát a polárok helyére (úgyis bemásztak, akkor legalább ne az alapanyagaimat szőrözzék össze, köszipuszi), de már egy hete nem mászott be a kucikba* senki. Gondolom, Maci direkt arra várt, hogy az egészségügyi határértéknél feljebb nőjön a szöszmöszök és pormacskák száma.

Summa summárum, engem itt most megszabotáltak.

* Ez, mint idén nyáron megtudtam, szlovákul annyit tesz, hogy “sarok”. Tanári életem legbizarrabb jelenetei közé tartozik, amikor ott ülök a záróvizsga-bizottságban, és érdeklődő, ámde mégis üres tekintettel hallgatom a szlovák szakirányos hallgatók feleleteit. Egy vakkantást sem értek belőle, az “áno” kivételével. Mindenesetre eldöntöttem, hogy államvizsgánként egy új szót mindenképpen megtanulok. A “kúcik” volt az első.