Rosszul aludtam, sok ébredéssel, az egyiknél ráadásul éppen arra riadtam, hogy köhögök, és nem bírom abbahagyni.* Most is posványul vagyok, mindehhez pedig további dolgozatjavítás dukál, fél tizenkettőtől onlány tanszéki értekezlet, utána pedig a tizenhét már emlegetett kisfilm zsűrizése.

Ez a hét még nehéz, ez a hét még… ehh.

* Nyugi, szagok meg ízek még vannak, és különben is, hol a lócsicsben tudnám felszedni a szopornyicát? Nem járok én már sehova, de sehova. A macskák se. A Repülő Kutató az egyetlen, aki jár valahová, ő is csak katalóguscédulák közé, mert senki más nem tudja elolvasni a cirillbetűseket. (Ő elolvasni elolvassa ugyan, de nem nagyon érti, újabb pofon a szarnak.)