Vannak dolgok a világon, amelyeknek van logikája, és vannak, amelyeknek egy szál se. Még mindig a rozskenyér miatt füstölgök, ami gyakorlatilag ehetetlen lett. Hetven deka tömör gumi, amivel ha odasuhintanék a konyhapulthoz, azt mondaná, hogy boingboing. Gondolom, mondanom se kell, úgy csináltam mindent, ahogyan a recept mondja. Sőt, úgy csináltam mindent, ahogyan máskor is szoktam. Saccra ötből egyszer ez szokott történni vele, a többi esetben meg kellemes, nemmorzsálódós, tartós rozskenyér lesz belőle. Én ezt az egészet, úgy ahogy van, nem értem. Muszáj lesz sütnöm egy másik kenyeret, mert a) ezzel csak hajigálózni lehet b) vissza kell nyernem péki önbizalmam.

De előbb dolgozatíratás meg – javítás, melyről most ezt festettem nektek:

Megnyugtatásul(?) közölném, az eredetije se jobb:

A ragya ezekbe a szopornyicás időkbe, amikor az összes életeim felemás zokniban zajlanak Lénával a futonon.