Eredetileg valami tanulságos álközmondást gondoltam a címbe, mint például amiket az imádott Karinthy talált ki, hogy “Rühestől ne kérj kucsmát” meg hogy “Asszonysírás repcepogácsa”, de az “Aki dühből varr, tehénhugyozást vasal” valamiért nem tűnt igazán frappánsnak, pedig igaz.

Az is igaz viszont, hogy ezt már csak holnap fogom leellenőrizni, mára éppen elég volt, hogy nagy bedühödésemben befejeztem-forma a falvédőmet, pontosabban felvarrtam cikcakkal az összes odagombostűzött szövetficnit az alapra. Ez még tényleg csak a kiindulópont, innen még vasalás lesz meg forgatás meg mindenféle pitykélések – részben dekorációs, részben pedig “takarjuk-el-a-legrondább-részeket” céllal. Mindenesetre mára ezzel befejeztem Erik buzerálását, mert itt esetenként tényleg több rétegnyi kabátszövetet kellett összevarrni, és mostanra, attól tartok, már szívből utál. Meg tudom érteni, én se vagyok igazán szimpatikus magamnak.

No de lássuk a medvét, akarom mondani falvédőt.

Most csak ennyit mutatok be belőle, mert nyilván lesz még vele dolgom bőven…