(Holnaptól beüzemelem a fényképállványt, hátha az segít. Addig elnézést, ez van. Minél inkább tél van, és minél nagyobb beltéri izéket fotózom, annál homályosabb lesz a végeredmény.)

Mielőtt bármi kreatívba belefeledkezhetnék, előbb tudnom kell, egyáltalán mim van, azzal kapcsolatban pedig, bevallom, már rég elvesztettem a fonalat.

Merthogy én már évek óta csak hajigálok erre mindenfélét.

Az ott valahol alatta egy naagy kosár. Eredetileg csak a nagyobbacska polármaradványokat hajigáltam bele, aztán rá (van amúgy két minificnis zacskóm is), de aztán belekeveredtek más maradványok is, és néha kihúztam belőle egyet-mást, de azt már rég nem tudtam, mi van az alján.

Mély lélegzet, kiborít.

Félelmetes.

Attól sem lett kevésbé félelmetes, amikor színek szerint szétszortíroztam az összest.

Mikor szereztem be én ennyiféle színű polárt?… Ja, persze, az elmúlt tizenöt évben. No de így már kezelhető, halleluja.

Huh, de örülök, hogy ez megvan.