Olyan siralmas-nevetségesen fáradt vagyok, hogy a mai napot garantáltan molyolgatással és szöszmötével fogom tölteni nyafogóruhában és fésületlenül, és fotózni is csak azt fotóztam eddig, ami elém tévedt.

Poci,

a kertben egy gombica,

az ablakpárkányon meg az az őszi izé, amit anyósomtól kaptam szülinapomra.

Ha össze tudok gyűjteni annyi enerzsiát, pottyantok még ma egy bejegyzést néhány további turkálós darabról vagy az Esztergomban töltött hetemről vagy nemtommiről, de most egyelőre csak annyit tudok nyöszörögni, hogy életben vagyok, és az éppen elég nekem mára teljesítménynek.