Sose lehet semmit egyszerűen, mindig bonyolultan muszáj, és ettől az ember falra mászik. Most azzal küzdök, mint malac a jégen, hogy legalább hozzávetőleg értsem, hány darab érthetetlen rühes nyavalyát kell kiválogatnom egy harminc elemnél is több izét tartalmazó legördülő menüből, hogy megírjak egy bejegyzést, amit eddig legördülő menük és minden más nyomorúság nélkül is össze tudtam rakni.

Na, legalább próbáljunk beletenni egy fotót is. Helló, Poci.

Nem, a kategóriákat nem sikerül beletenni. Ha előhívom azt a blokkot (méghogy “blokk”, verjen el titeket a kénes eső), ami a “Kategóriák” névre hallgat, nem tudok kezdeni vele semmit, mert ha rákattintok valamire, angyali derűvel kivágja elém egy új ablakba az összes olyan bejegyzést, ami az adott kategóriához tartozik.

Ennyire vagyok attól, hogy az egész blogolást en bloc hagyjam a picsába. Istenbizony nem hiányzik nekem még egy adag frusztráló szar az életembe, van már most is éppen elég.