Azt prognosztizálom, hogy az agyrágó bogarak hathatós tevékenységéből kifojólag* egyre kevésbé mutogatható állapotba fogok leromlani nagyjából szerdáig (akkor értekezletem lesz, és egy ekkora expedícióhoz mégiscsak összekapja magát az ember). Megnyugtatlak, addig is lesz majd képanyag, és minden bizonnyal pofásabb, mint az én csámpás lábaim – nédda például, itt egy Lóci.

A tegnapi interregnumban (amikor a RK már elment konferenciálni, de anyósomék még nem értek vissza az unokás nyaralásukból) nekem jutott a harci feladat, hogy etessem. Látszatra inkább a kéjes fetrengésben

meg a “simogattyál!” programban volt érdekelt,

de megnyugtatnék mindenkit: ez a macska garantáltan nem éhezik.

Nagyon nem.

* Mint Fülig Jimmy mondaná. (A neten állítólag mindenki az, aki akar lenni, úgyhogy én is eljátszhatom esetenként 1ső James őfelségét.)