Tegnap este, miközben mezítláb csámborogtam a lakásban, sikerült olyan ügyesen belerúgnom egy fordulatnál a futonba, hogy csillagokat láttam tőle. Azt hiszem, nem tört el a kislábujjam (nem dagadt és nem lila, csak fáj, mint a fene), viszont nem találom nagy örömem benne. Mivel nemes bánatomban nem volt jobb ötletem, kilagoztam a körmöm olyan színre, ami nálam nem szokás:

Én a koromlakkjaimat továbbra is kínai bótban veszem kábé egy euróért, úgyhogy ne húzzátok fel a szemöldökötök, ezt a Repülő Kutatótól kaptam, és ő is úgy jutott hozzá, hogy azt mondták neki a boltban, miután bevásárolt arclemosóból meg szemránckrémből meg borotválkozás utáni izémicsodákból, hogy válasszon egy ajándék körömlakkot a párjának. (Imponáló, neszpá, hogy kinézték belőle, van neki olyan.) A RK, drága lélek, azzal hozta haza, hogy olyat akart venni, amilyen nekem még nincs. Hát ezt speciel eltalálta. Ahhoz képest amúgy nem is olyan rossz, és úgy hívják ezt a színt, hogy Bleu Volubilis, és tippjeim szerint erről kaphatta a nevét, de semmi sem biztos.

A csillagos rúgásnak sikerült egyébként a lehető legjobb pillanatot kiválasztanom, mert ma speciel bevonulok a székesfőfaluba átadni a ruhákat, mielőtt kimennek a szezonból (divatból nem tudnak, mert ott nem voltak sose), meg visszapakoltatni a nullás billentyűt Lénára. Azon még gondolkodom, hogy elmenjek-e turkálni meg fonalért, de mikor, ha nem most. Komolyan, már azt se tudom, mikor jártam utoljára Budapesten – még az is meglehet, hogy március óta nem.

A tehetetlenségből kifolyólag (csak tengek, mint Toldi Miklós lova) horgoltam magamnak még kettő sapkát,

és levakartam magamnak a receptet is, ha esetleg horgolni akarnék még néhányat, amire minden esély megvan. Ha kell, csak kajabáljatok, bár továbbra sem tudok rendes horgolásreceptet írni, és a neten csillió ilyen sapka van, nagyrészt hozzáértőktől.

Ha nem lenne evidens, továbbra is eléggé lefosott állapotban vagyok, és ebből megint a saját hajamnál fogva kell kirángatnom magam. Viszont ma reggel igen látványosan jött fel a nap,

úgyhogy örüljünk annak, amink van.