Tegnap lett volna az érettségi találkozóm (a huszonötödik! aujnye, de vén vagyok), úgyhogy egy koleramentes világban talán most nyitogatnám a csipámat az éjszakázás után. Ehhez képest már túl vagyunk a hajnali macskapattogáson (mostanra persze már lenyugodott, stílszerűen a RK egy foltozandó gatyáján),

én nekiláttam regisztrálni egy konferenciára (a határidő ma jár le, absztrakt meg sehol), és természetesen elmentünk piacra is.

A piac oly mértékben visszaállt a régi medrébe, hogy mi ketten teljességgel ufónak éreztük magunkat az arcbugyijainkban, mivel a népség-katonaság kábé öt százaléka hordott olyat. Milyen csodálatos az emberfaj optimizmusa, és milyen gyakran esik miatta pofára, nemdebár.

Mondjuk nekem is inkább be kéne fognom a számat, lásd konferencia meg absztrakt. No de legalább vettünk minden földi jót, a többit meg majd kiketyegi az univerzum.

Vagy nem.