Azok a napok rendületlenül folytatódnak: ma reggel negyed hatkor arra ébredtem, hogy csurom vér vagyok, az eső vigasztalanul veri a tetőablakot, és mászkál rajtam a takaró alatt egy bogár.
Természetesen egy poloska.
Mindehhez pedig olyan ocsmány sötét van majdnemhétkor, hogy muszáj volt vakuznom, aztán mégis mi lett belőle.
Minden nap más - mindennap más 
Dalbergia Retusa
2020/06/16 at 10:55
😦
mák
2020/06/16 at 17:47
A poloska tényleg túlzás volt. A többivel is beértem volna.
vica57
2020/06/16 at 19:45
Uhh, ez valóban durva kezdés.
De a felén túl vagy, hogy ismételjem magam.
mák
2020/06/16 at 19:45
🙂