Az én munkahetem még kinézett valahogy (bár az se volt egészen sétagalopp az értekezletekkel meg vizsgákkal), de  aRepülő Kutató olyan mértékben legyalulta magát, hogy már szerdán azt mondám neki, öregem, ez a helyzet tarthatatlan, menjünk el a hétvégén piknikezni. Ő meg aszonta, jó.

Na azóta úgy figyelem az időjárást meg annak jelentését, mint egy szorgos levelibéka. Kicsikét borúlátó levelibéka. Tegnap délután ugyanis ezt láttam a fürdőszoba ablakából:

Ott hátul lenne egy domb. Jó nagy. Nem látszik az esőtől.

Ma reggel megint kinéztem a fürdőszoba ablakán, és ezt láttam:

Ott hátul még mindig van egy domb, de ezúttal a ködtől nem látszik.

Ha a fene fenét eszik, akkor is elmegyünk piknikezni. Legfeljebb esőkabátban.