Állítólag Glenn Gould mondta egy szokatlanul hosszúra nyúlt Goldberg-variációk lejátszása után, hogy “Olyan barokkul éreztem magam”. Hát asszem tegnap én is roppant barokkul érezhettem magam, mert a végeredmény olyan lett, amire csak azt tudom mondani, hogy “giccs kategóriában határeset”, és menet közben körömlakktól és gomboktól kezdve fonalmaradékokig és polárficnikig beledolgoztam a projektbe mindent, ami a kezem ügyébe esett.
Innen indultam:
Ide jutottam:
Ha van rá igény, a pepecselés és babramunka részleteit is megosztom veletek.
Minden nap más - mindennap más 
fűzfavirág
2020/04/11 at 12:11
Van 🙂
mák
2020/04/11 at 15:53
Majd megpróbálom rávenni Grisette-et a közreműködésre. 🙂
Esztina
2020/04/11 at 23:26
Évek óta csak ősszel van ilyen kopogtatóizé a bejárati ajtónkon, mert a négy évszakból ezzel kezdtem és fejeztem be a horgolt díszek gyártását. Koszorúalapom van, fonalaimba bele tudnék fulladni, annyi (és igen, nekem is van maradékosdobozom), de nem visz rá a lélek a következőre. Márcsak ezért is sűrű főhajtásokkal köszöntlek, hiszen rögtön kettővel indítottál! És milyen jók lettek!
mák
2020/04/12 at 03:10
Ha mindent horgolnom kellett volna, nekem se lenne egy se, de polárficnikből elég gyorsan ment. 🙂
Esztina
2020/04/12 at 11:23
Azokat viszont varrni kell, és nekem a varrás a mumusom…
mák
2020/04/12 at 11:31
Hadd mutatom be a gombostűk csodáját. 😀 A két izébe majdnem egy teljes csomag van beletűzködve.
Zsuzsi
2020/04/13 at 09:41
A hozzávalós kép alapján nekem valami csücskösebb koszorú jelent meg a fejemben, textúrájában efféle:
mák
2020/04/13 at 09:50
Polárficnikből nem működik annyira jól az ilyesmi, a filcnek jobb a tartása.