RSS

7/210 – Kefir

28 Már

Ezúttal is hajnali háromkor kuvikoltam fel, ezt már jobb híján a napi rutin részének tekintem (juteszembe, kell majd írnom a rutinokról is egy megaszondomot, ha érdekel titeket), a hozzá tartozó tevékenységekkel egyetemben. Fogmosás, kávé, valami háttérdöngicse szorongás ellen és figyelemelterelésül, kézimunka azért, hogy valami marginálisan hasznosat is műveljek, valamint Poci, ez utóbbi csak úgy, meg mert ő egy macska. Ez a kettő körülbelül ugyanazt jelenti. Drágaszágom már egészen szaténosra van fésülve, ami persze nem akadályozza meg abban, hogy továbbra is mindenhol széthagyja a szőreit. Kissé problémás úgy adni ajándékba bármi házikészült izét, hogy előtte meg kell tudakolni a címzettől, nincs-e véletlenül macskaallergiája.

Ma szombat van, tehát piac (egy másik kor rutinjának része), de az meg be van zárva. Az emberi leleményesség viszont nagy és erős, ennélfogva a piac továbbra is létezik afféle “click and collect” formában, úgymint megrendeled a cuccot az internet nevű eszköz segítségével, aztán az előre meghatározott időpontban elmész átvenni a szajrét. Úgyhogy ma reggel kicsíptük magunkat, mint Dali meg Daliné, hogy ellejtsünk a piac fölötti parkolóba, és megrögzött addiktok módjára beszerezzük heti fixünket kecskekefirből és kecskekrémsajtból. Előtte gondosan áttanulmányoztam a “maradj a seggeden” ukázt, tudjam azt mondani, ha megállít egy óberhé, ugyan merre sétafikálunk mink kettesben, hogy a 71/2020 Korm. rendelet negyedik paragrafusának (1) j) pontja értelmében piacra megyünk, az első paragrafusnak megfelelő konstrukcióban, miszerint közös háztartásban élünk, és mindenki mást ki fogunk kerülni széles ívben. Ja, és mindezt összekötve az ötödik paragrafusnak megfelelő szabadidős célú gyalogos közlekedéssel, amiről ugyan azt mondja az ukáz, hogy ajánlott külterületen, esetleg a települések belterületén, lehetőleg zöldterületen művelni, de ezt valószínűleg azzal a céllal mondja, hogy ne dörgölőzz másokhoz a zsúfolt utcákon. Zsúfolt utcák, hahaha, tegnap délben ez volt a Bogdányin, ami itt a helyi turistaboltok legfőbb lakhelye, és ilyen szép napfényes tavaszi péntekeken már általában egy tűt sem lehet leejteni benne:

Ott hátul az az alakocska éppen a kisteherautóba pakolt valamiket, mert muszáj volt neki, egyébként sehol egy lélek. Olyan a város, mint egy zombifilmben, és én nem gondoltam, hogy ez meg fog viselni, de így esett.

Azt viszont afféle vidámító adalékként mindenképpen szeretném elmesélni, hogy a Repülő Kutató miként vette fel a kapcsolatot a kecskekefir készítőivel (a reklámért továbbra sem fizet nekem senki, csak azért osztom meg a honlapjukat, mert tényleg finomak a cuccaik). Nem a módszer a vicces benne, ő is levelet írt nekik, mint mindenki más. Ebben viszont úgy azonosította magát, hogy “a színes ruhás vörös hajú nő férje vagyok”.

Ezek után evidens, hogy meg kellett védenem a mundér becsületét. Mert mi van, ha nem ismernek fel, ugye.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/28 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

3 responses to “7/210 – Kefir

  1. Dalbergia Retusa

    2020/03/28 at 21:59

    Persze, hogy érdekelnek a további megaszondomok 😀 Nem megyünk sehová..

     
    • Zsuzsi

      2020/03/28 at 22:00

      Úgy van! 😊

       
  2. mák

    2020/03/29 at 06:54

    Oké, meglátjuk, mit tehetek. 🙂

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: