Ugyan csak holnaptól érvényes a kijárási izémizé, de már ma azzal van tele a sajtó, hogy akinek nincs nélkülözhetetlen dolga, az maradjon otthon, könyörgünk.
Sajnálom, gyerekek, nélkülözhetetlen dolgom van odakint. Konkrétan a bedilizést próbálom elodázni egy kis sétával, amit a rendeletben persze szabadidős egészségügyi közlekedésnek hívnak, amin egyáltalán nem vagyok meglepődve. (Azt is meg tudnám mutatni, a rendelet melyik paragrafusának melyik pontjában van ez, ha a Magyar Közlönyt nem ette volna meg a nyehőce meg a lakossági túlterhelés.) Ígérem, senkihez nem megyek másfél méterhez közelebb.
Azt pedig mondanom sem kell, hogy mindezt nem melegítőben óhajtom abszolválni, az árgyélusát ennek a nyomorult világnak.
Minden nap más - mindennap más 
Gyöngyösi Csilla
2020/03/27 at 10:49
a karantén egyik pozitív hozadéka, hogy van időm olvasni a blogod.
Zsuzsi
2020/03/27 at 10:56
“A sétára erősen elszánt hölgy”
Kinga
2020/03/27 at 15:41
Színeid hatására beszöktetem a tavaszt a szekrényembe…elég a szürke/fekete tréninggatyák puhaságából!
mák
2020/03/27 at 15:49
Én most határozottan úgy gondolom, hogy elég borús kilátásaink vannak, hát legalább a holmim legyen színes…
Gyöngyösi Csilla
2020/03/29 at 10:17
ez a sárga táska zseniális.
mák
2020/03/29 at 10:22
Vagy két éve turkáltam, leginkább valamelyik rokon kislánynak szánva, de most előléptettem mindennapos táskának a jelen helyzetre való tekintettel. Jóóó vastag műbőrből van, úgyhogy kiválóan pucolható, és belefér minden cucc, amire bevásárláshoz vagy sétához szükség lehet.