Miután sikeresen pótoltam a még hiányzó darabokat, ideje volt megcsodálni az eredményt.
Hát mit ne mondjak, majdnem végigérték a kekszek az asztalt.
Nyilván muszáj volt csoportosítani őket valahogyan, hát úgy véltem, jók lesznek majd egy hosszú díványpárnára huzatnak. Például így.
Á, mégse, legyen inkább így.
Hm, mégiscsak ez lesz az igazi.
Zöld alapra gombostűzve, naná.
Jó lesz az.
Majd egyszer. Végül is, nem kerget a tatár.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2020/03/15 at 14:03
Kézzel felvarrogatva, valami jó film mellett? 🙂
mák
2020/03/15 at 14:04
Kábé. 🙂
Esztina
2020/03/20 at 17:10
Minden elismerésem a varrogatós türelmedért! Nekem két ilyen dirib-darabos horgolt valamim van folyamatban, az egyik 6, a másik kb. 4 éve…és ezzel a lényeget el is mondtam róluk. Uhuhutálok összevarrni! Ráadásul rondán is csinálom. A minap elővettem az öregebbiket a maga 64 darabjával, és jóleszazúgyis felkiáltással 63-at összeférceltem belőle, majd eldöntöttem, hogy ebből aztán tuti nem lesz franciaágyra takaró, elég lesz ilyen ölbehajítós plédecskének, amit most kiad. 😉
mák
2020/03/20 at 17:27
🙂