RSS

7/183 – Mocorog

01 Már

Jön a tavasz. Igaz, hogy a tél nem volt igazi tél, de attól még a tavasz igenis érkezőben van, és erre igen meggyőző bizonyítékaim is vannak: 1. fél hatkor ébredtem, 2. azért ébredtem fel fél hatkor, mert odakint üvölteni kezdtek a rigók.

A tavasz nekem mindig kicsikét a megbolondulás időszaka is, ilyenkor bújnak elő az új tervek meg a rúgjunk-fel-mindent sistergések. Eddigelé ugyan mindig sikerült mozgósítani a legmarconább józan eszemet, aki ilyenkor segítségül hívja a kötelességtudatot, és együtt gondosan csatasorba szervezik a stabilitás meg a kiszámíthatóság melletti érveket, de akkor is ott mocorog bennem a Változhatnék, és elő akar törni, mint sáros földből a tulipánlevelek.

A Változhatnékot amúgy leginkább az képes visszadöngölni a talajba, amikor a marcona józan ész megjegyzi neki, hogy én már most is túl sokféle dologgal foglalkozom (vagy foglalkoznék) egyidejűleg, nem kéne ezt fokozni. Ma például el kéne küldenem egy konferencia-jelentkezést (neveléstudományi doktori), mosni meg rendezni meg sütisütni kéne (háziasszonykodás), átnézni a jövő hétre a ppt-ket (tancsitancsi), végigolvasni az esetlegesen fejemre eső szakdolgozat-darabkákat (témavezetés). Mindehhez ráadásul elő kéne csalogatni az irodalomtörténészt, akinek holnap fellépése van, és csak reménykedni képes abban, hogy a két óra kerekasztal végére nem megy el teljesen a hangja, fene ebbe a takonykórba.

Hiába, na, mindig is túl sok mindent csináltam egyszerre, és ebből már nem adok, mert ettől vagyok én saját magam (igen, a szó, amit használnom kéne, az az “önazonos”, de én attól sikítva mászom fel a falra). Ezt a tavaszt is átvészeljük, mondogatom magamnak, munkába fogunk járni és tanulmányokat rakosgatunk össze, és nem fantáziálunk egy olyan életről, amelyben kizárólag regényt vagy verseket írunk. Nem vonulunk el Kőszegre két hétre, hogy csak írjunk és írjunk, nem vonulunk be a Bűnök Barlangjába egy hónapra legyártani egy kétszer három méteres applikált faliképet. Nem szállunk le Leányfalun a Tavasz utcánál, hogy elinduljunk ungon-berken át bele a semmibe, nem festetjük kékre a hajunkat, és nem fogunk egy másik lehetséges életről ábrándozni, hanem elégedettek leszünk azzal, amink van, legyen az bármilyen göcsörtös. Dixit.

Na mármost nyilván épp egy ilyen szenvedélyes tiráda után lesz a leginkább megfelelő helyen egy méretes ön-lebuktatás, afféle “heló, amúgy meg ez vagyok én a blogon kívüli világban”, de aki tudni akarta, annak eddig is kábé két kattintásba került megtudni, ki vagyok én valójában, azzal meg régóta tisztában vagyok, hogy az ember csak olyat mondjon el az internet nyilvánossága előtt, amit a Hősök Tere közepén is hajlandó belekiabálni a hét vezér arcába. Anyám viszont lehet, hogy leszedi a fejemet, ha nem értesítem erről.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/03/01 hüvelyk blabla, eská, tavasz

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: