Folytatódnak a darabolási és restaurálási munkálatok – ezúttal a rozsdaszínű nyafogóruha volt soron, azkit a) meguntam kicsit, b) szerettem volna meghosszabbítani. Mivel ez nálam általában nem úgy történik, hogy az aljába toldanék bele egy plusz darabot, hanem levágok az aljáról egy sávot, és afölé toldok be, először is az aljáról kellett levágni azt az inkriminált sávot.

(A szokásos szappannal való kijelölés látható a képen, ne figyeljetek a perspektívára. Ez tényleg egy csík, nem egy háromszög alakú izé, bár egyszer, hm, azt is ki lehetne próbálni.)

A levágott körcsíkra bejelöltem szappannal az anyag hátulján, melyik a ruha eleje (ez nem mellékes), aztán rávarrtam keskeny cikcakkal egy nekem tetsző szélességű csíkot, az eddigieknél világosabb narancs anyagból. Ez volt készleten, na.

Ezen a ponton egy sötétebb és egy világosabb narancs csíkból álló körgyűrű volt előttem, meg a dilemma, mivel cifrázzam ki úgy, hogy szándékosnak látsszék a betoldás. Neki is szegeztem a kérdést a Repülő Kutatónak, hogy “Cicák, szívecskék vagy tulipánok?” Igen hosszú ideje él velem, úgyhogy habozás és visszakérdezés nélkül felelte, “Cicák”.

Jó, akkor cicák.

Ezeket egyenes varrással applikáltam rá a betoldott csíkra. Hogy a világos narancsot visszhangozza a széleken a ruha, az aljára felcikcakkoltam egy adag narancsszínű bogyós fonalat,

aztán a nyakkivágására és az ujja visszahajtására is ugyanazt.

A folytatást sejthetitek. Igen, holnap meg ezt mutatom be nektek egészalakosba’.