Ez voltam én nyolc óra ötvenkor.
És ez voltam én kilenc óra húszkor.
A közbeeső időt a kanapén töltöttem magzatpózban vacogva, majd odanyomtam a Repülő Kutató kezébe egy deákferencet, és azt mondám neki, vegyen olyan halat, amilyet akar, én inkább kivárom itt csendben, amíg hatni fog a háromnegyed liter víz meg a tőzegáfonya-kapszula.
Ha tippelnem kéne, mi bajom, nem a vízvezetékben keresném, hanem az agyi huzalozásban. Pszichoszomatikus vesebajom eddig még ugyan nem volt, de gyanús vagyok magamnak, valójában talán csak azt akarta mondani a szervezetem, hogy ne menjek ki a házból. Ezt viszont sürgősen meg kéne beszélnem vele, ugyan mit képzel magáról.
Minden nap más - mindennap más 
vica57
2019/12/29 at 09:55
A színekhez hű maradtál 🙂
A szervezeted tudja, mire van szüksége.
fűzfavirág
2019/12/29 at 10:22
Aú, részvétem. A felfázásnál/vesemedence-bajnál kevés rosszabb van… azért holnap esetleg egy körzeti orvost iktass be. Tapasztalatom szerint (bár ne lenne) az antibiotikum szokott csak igazán hatni.
Gyógyulj! Drukk, drukk!
mák
2019/12/29 at 10:29
Öööö, már elmúlt. Tényleg egyre gyanúsabb vagyok magamnak.
fűzfavirág
2019/12/29 at 11:41
Hála Istennek.
peony67
2020/01/01 at 12:00
A tőzegáfonya mellé ilyenkor betolok még egy (esetleg kettő) 1500 mg-os C vitamint. Csak a biztonság kedvéért. Vagyis a tőzegáfonya és a C alap, ha úgy érzem mintha gond akarna készülődni megduplázom, és inkább meggondolja magát… Csak a jövőre néz (akarom mondani az idénre) nézve.
mák
2020/01/01 at 12:01
Köszi!