Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap a Repülő Kutató nem találta a kocsi forgalmiját, amit a konyha és étkező közti egyik polcra szokott felhajítani lejárt bankkártyák, kifogyott elemek, forgalomból kivont aprópénzek, hát.ezzel-meg-mit-csináljunk névjegyek és összegyűrt bevásárlószámlák közé. Én ezt a polcot évente le szoktam pucolni, de idén úgy gondoltam, paidagógiai szempontból hasznos lesz, ha Augeiász egyszer szembesül azzal, milyen kontraproduktív dolog az istálló kihelyezett jászolát üzemeltetni a polcon, holott a lakás így is egy kupleráj, és a Cetlik Urának számos négyzetmétere van kibontakozni.

Nos, paidagógiailag hasznos módon, de átkozottul nem a megfelelő alkalommal borult ki az éjjeliedény, anyámat ugyanis el kellett volna fuvarozni a vonatához, az meg forgalmi nélkül nem megy. A Gézengúz-féle hörgős-morgós előadása után a RK kölcsönkérte a szomszédék kocsiját (hála légyen nekik), visszajövetelkor pedig természetesen megtalálta Emesében a forgalmit, mert nyilván az volt a második számú lehetőség, hogy abban hagyta. Mire viszont visszaért, én már dühöngélve leürítettem az inkriminált polcot, és vad dzsuvátlanításba kezdtem.

Ez a vad dzsuvátlanítás még ma is kitart, bíráló tekintettel kezdtem szemlélni a Bűnök Barlangját is, de előtte még kiborítottam az összes fiókot és kosarat a fürdőszobámban, mert ott látszatra ugyan nincs nagy dzsuva, de valójában, hajaj.

Egy kis szerencsével nem zabálja meg a komplett napomat Augeiász istállójának számos jászola, és tudok valami tartalomszerű tartalommal is jelentkezni, de a Bűnök Barlangja és az emeleti folyosó is egy pöcegödör, én meg elszánt vagyok ugyan, de nem túl optimista.