Mikor már azt hihettem volna, hogy elleszek, mint a befőtt, és vakációmnak örvendezve édes tök mindegy lesz, éppen mikor kel és fekszik a nap, ma négykor kiderült, hogy Pocit igencsak bele kellett volna kalkulálnom ebbe a buliba. Ő tényleg nem foglalkozik nyári vagy téli időszámítással, csak a saját bioritmusa érdekli, az pedig az étkezések szerint van bekalibrálva, reggelit neki, de MOST. Poci amúgy ilyenkor a Repülő Kutatót szokja abajgatni, mert neki lenni tapasztalat, és tudja, hogy én ugyan keveset alszom, de amikor éppen igen, akkor nagyon, és akár ágyúzhatnak is mellettem, asse érdekel. A RK ezzel szemben rendszerint felkel, mikor Poci reggelit kér, megeteti, aztán általában visszaájul még néhány órácskára. Ezúttal ő nem volt kéznél/mancsnál, úgyhogy muszáj volt engem presszurálni. A cicu egyébként nagyon ügyesen csinálja, semmi agresszió vagy nyivákolás, ehelyett kitartóan tipeg az emberen, és hangosan dürrög hozzá. Előbb-utóbb fel is keltem, adtam neki enni, de persze én nem tudtam visszaájulni, úgyhogy azóta kukurikú.

Most Atilláné éppen rendet vág a termeinkben (Poci arckifejezése mindent elárul a porszívózással kapcsolatos gyanakvásról)

estére pedig a Repülő Kutató is becsámpázik Stuttgartból, úgyhogy nekem most pörögnöm kéne kicsinyt, főzni vagy sütni vagy mittomén, de nem vanni hozzá kedvem.

Fotózkodni se nagyon, amúgy, de most már nesztek.